Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
I. Az öröklött város - Terhes örökség. A történelmi lakónegyedek problémája a Kádár-korszakban a Klauzál tér és környéke példáján
48 Az öröklött város a kísérleti tömbként kezelt 15-ös jelű tömb (Dob u., Klauzál tér, Nagydiófa u., Wesselényi u., Kazinczy u. által határolt terület) rehabilitációs programja is elkészült 1979- ben. Ez a program 62%-os szanálási arányt és 750 millió forint költségelőirányzatot tartalmazott. A társadalmi viták és a főváros vezetőivel folytatott egyeztetések alapján egyértelművé vált, hogy ezt a programot át kell dolgozni, s ennek során csökkenteni kell a szanálási arányt és a költségeket. Ezzel egyidejűleg kerületünk párt- és állami vezetése kérte, hogy a munka kerüljön kerületi hatáskörbe, a fővárosi szervek ellenőrző, koordináló tevékenysége mellett [kiemelés tőlem, Sz. E.]. Ezzel a Budapest Párt VB és a Fővárosi Tanács vezetői is egyetértettek. Ennek megfelelően a rehabilitációs program átdolgozását már a kerületi IKV rendelte meg, s a kerületi Tanács VB 1982. január 27-i ülésén 7/1982. sz. határozatával ezt elfogadta. A döntést megelőzően a kerület illetékesei az IKÉF-fel [Ingatlankezelési és Építési Főigazgatóság], a Beruházási Főosztállyal, a Városrendezési Főosztállyal, és a Lakásügyi Főosztállyal alapos egyeztetéseket folytattak, s egyben a tervet társadalmi vitára bocsájtották. Az átdolgozott rehabilitációs program a megmaradó lakások számát 112-ről 155-re növelte, a bekerülési költségét pedig 750 millió Ft-ról 380^120 millió Ft-ra csökkentette.” A VII. kerületi pártbizottsági beszámolók 1981-től rendre kitérnek a rehabilitáció érdekében tett tényleges lépésekre, és részletesen tudósítanak a tömbrehabilitáció állásáról. A dokumentumok tanúsága szerint a folyamatot a kerületi pártbizottság az 1980- as évek első felében mindvégig kiemelt kérdésként kezelte és szorosan felügyelte, ami jól mutatja a hatalmi szférák összefonódottságát. A kerületet érintő stratégiai terveket egyébként jellemzően együttes üléseken tárgyalták, amelyeken a PB, a kerületi Tanács és a Hazafias Népfront elnökségének tagjai közösen vettek részt. A VII. kerületi IKV, amely operatíve bonyolította a tömbrehabilitációt, elvileg a kerületi tanácsnak volt alárendelve. Gyakorlatilag azonban a kerületi pártbizottságnak legalább akkora befolyása volt a rehabilitáció komplex folyamatára, mint a tanácsnak. Az IKV-t szoros szálak fűzték a VII. kerületi pártszervezethez, például annál fogva, hogy vezetői egyben párttagok is voltak a kerületben. De ugyanez igaz a kerületi tanácsra is. A kerületi párt- és tanácsi vezetés és a Fővárosi Tanács viszonylag kiegyensúlyozottan működött együtt. A kerületi IKV-t kifejezetten a városrehabilitációban való kulcsszerepe okán átszervezték, és a vállalaton belül Városnegyed-Átépítő Főmérnökséget hoztak létre, a kerületi hatáskörbe tartozó munkák koordinálására, ellenőrzésére pedig a [Tanács] VB alá rendelten operatív bizottságot. A bizottságban való részvételre felkérték a fővárosi szakigazgatási szervek képviselőit is, akik a felkérésnek eleget is tettek. A Bizottság a munka minden fázisára kiterjedő, határidőzött feladattervet készített, amit a VB hagyott jóvá. 1983. május 5-én a Fővárosi Tanács vezetői értekezlete folyamatában áttekintette a kerület kezdeményezéseként megindult 15-ös tömb eddig elvégzett rehabilitációs mun
