Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
I. Az öröklött város - Az István tér lakói a 19-20. század fordulóján, avagy a zooming in módszere a társadalomtörténetben
22 Az öröklött város Az István tér 7. számú ház 1900. évi főbérlőit a következő táblázat mutatja: Bétsy (Bécsy) Imre zongorahangoló Engel Mór cipészmester Engelmann Adolf hordár Freund Samu fa- és szénkereskedő Harcsay István szabómester Herz Hermanné özv. magánzó Horváth Vilma gépkötőnő Klein Lipmann ruhane- müárus Klein Vilmosné kávés Kohn Ármin sapkakészítő Lux Henrik borbélysegéd Nagy Antal perecárus Mayer Adolf zenész Paller Bemát szabómester Pichler Lászlóné pénztár- noknő Reich Ignácz ruhaügynök Reich Salamonná fehérvarrónő Schlesinger Jónásné özv. magánzó Schlesinger Simon férfiszabó Schulz Gyula zenész Schwáb Ede szőrmekereskedő Schwarz Ignácz gyermek- ruhaárus Schwarz Miksa bádogossegéd Sohr Adolf köténykereskedő Spitzer Mór kereskedősegéd Stark György szabósegéd Weisz Adolf kereskedősegéd Weisz Adolf magánzó (másodszor szerepel a név!) Weisz Béla kereskedősegéd Weisz Gyula pénzbeszedő A főbérlők listájából látható, hogy a három ház társadalmát túlnyomórészt önálló kereskedők, iparosok, illetve szolgáltatók, valamint ezek alkalmazottai: iparos- és kereskedősegédek alkották. A megadott foglalkozásnevek olykor persze elfedik a valódi különbségeket; a kereskedő lehetett vagyonosabb nagykereskedő, nagyobb vállalkozás tulajdonosa (ilyenek például a 6. számú ház tulajdonosának, Schiff Lipótnak a fiai), de éppúgy kisegzisztencia is. Bár a nevekből óvatossággal lehet csak következtetéseket levonni, mégis meglehetősen feltűnő, milyen nagy arányban fordulnak elő jellegzetes német-zsidó nevek. A nevek — illetve a nevekkel összekapcsolódó, szintén jelzésértékű foglalkozások alapján megkockáztatható az a feltevés, hogy a három István téri ház főbérlőinek körülbelül a háromnegyede volt izraelita vallású, esetleg zsidó származású kikeresztelkedett (ez egybevág a fentebb hivatkozott, „Az izraeliták eloszlása” c. 1900- as térképpel, mely a zsidó vallásúak legnagyobb, 71-80%-os arányának topográfiai határát épp az István tér Nagydiófa utcai oldalánál vonja meg). Érdekes vonása a lakók listájának a női főbérlők jelenléte. Ezek az önálló női egzisztenciák özvegy magánzók, bizonyos jellegzetes női foglalkozások űzői (például szülésznő vagy fehérvarrónő), egyes esetekben pedig önálló kereskedők, illetve olyanok, akik feltehetően férjük iparát, vállalkozását vitték özvegyként tovább.
