Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
I. Az öröklött város - Az István tér lakói a 19-20. század fordulóján, avagy a zooming in módszere a társadalomtörténetben
Az István tér lakói a 19-20. század fordulóján... 23 Más források elemzése során azonban nyilvánvalóvá válik, hogy a lakcímjegyzék csak a téren lakók egy részéről informál. Természetszerűleg kimaradnak belőle a főbérlők családtagjai, de kimaradnak mindazok is, akik albérlőként éltek a házban. Honnan szerezhet a történész tudomást azokról a lakókról, akik nem bukkannak fel a lakcímjegyzékben? Ezen a téren a digitalizált levéltári adatbázisok megint csak jól kiaknázhatok. Budapest Főváros Levéltárának adatbázisai lehetővé teszik, hogy házszám alapján (pontosabban egy adott iratban szereplők lakcíme alapján) kerüljenek elő közjegyzői okiratok, peres iratok, árvaszéki iratanyagok stb. A tárgyalt három ház lakóinak esetében a megközelítésmód azért is bizonyult hasznosnak, mert a fentebb név szerint felsorolt lakóknak néhány kivételtől eltekintve nem bukkant fel közjegyzői okirata, illetve peres irata a BFL adatbázisaiban.24 Ugyanakkor számos olyan ügy került elő a századforduló körüli évekből, amelynek főszereplői a tárgyalt három házban éltek, ám a főbérlők fent közölt három listájában hiába keressük őket. A magyarázat egyes esetekben az lehet, hogy sokan albérlőkként éltek az István téri lakásokban. Más esetekben arról lehet szó, hogy 1900. évi adatgyűjtéskor még nem, vagy már nem béreltek lakást az István téren. Az általam feldolgozott ügyek ugyanis nem mind pontosan 1900-hoz kötődnek, hanem az azt megelőző, illetve az azt követő egy-két évhez is. Korabeli kommentárok és mai történeti kutatások egyaránt azt valószínűsítik, hogy a 19-20. század fordulóján a budapesti középosztály nagy része gyakran, egy-két évente változtatta lakását (még ha egy adott városrészben maradt is), aminek következtében zömüknek nem alakult ki erős kötődése otthonához.25 Még nagyobb volt a lakásmobilitás az alsó középosztály és a munkásság körében; a kisebb és alacsonyabb bérű lakásokhoz lakóik még kevésbé ragaszkodtak. Feltételezhetjük, hogy az István tér lakói ugyanolyan gyakorisággal költöztek, mint a budapesti átlag, azaz bérleményeik néhány évente vagy annál is sűrűbben változtak. Házasság és válás az István téren Az István téri lakosokról esetszerűen felbukkanó iratok közül három-három olyan, egymással is összevethető forrást választottam ki, melyek a főbérlői név- és foglalkozásjegyzékekhez képest más módon és közelebbről jellemzik az István tér 5., 6. és 24 Itt nyilván a kutatás buktatóival, a fellelhető iratok esetlegességével állunk szemben, hiszen feltételezhető, hogy a három ház főbérlői közül legalábbis a szolidabb anyagi helyzetűeknek, például az önálló iparosmestereknek, saját boltot működtető kereskedőknek és a valamilyen saját jövedelemből élő ún. magánzóknak voltak közjegyző közreműködésével készült magánjogi iratai. 25 GYÁNI 1998. 72. p.