Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
III. Várostörténeti műhelytanulmányok: módszer, oktatás, historiográfia - „A másik Bécs”. Az osztrák századforduló változó képe a Schorske utáni történetírásban
208 Várostörténeti műhelytanulmányok: módszer, oktatás, histográfia Hitler mint apropó Hitler hat Bécsben töltött ifjúkori évéről, és ezen keresztül az általa tapasztalt társadalmi és kulturális miliőről szól Brigitte Hamann Hitler és Becs. Egy diktátor tanulóévei című könyve.30 Hamann igazi fonákjáról megírt kultúrtörténetet ad a kezünkbe. A könyv koncepcióját tekintve ugyanazon az ötleten alapszik, mint Allan Janik és Stephen Toulmin Wittgenstein és Bécs3' című, mára klasszikussá vált monográfiája: mint ahogy az érett filozófus Wittgensteint sem lehet megérteni anélkül, hogy ne lennénk tudatában azoknak a szellemi hatásoknak, melyek őt ifjúkorában Bécsben érték, ugyanúgy Hitlert, a diktátort sem érthetjük meg, ha nem ismeijük azt a szellemi és politikai közeget, amely őt életének bécsi korszakában körülvette. Csakhogy míg Wittgenstein ihletőinek köre csupa olyan, a „nagy kultúrtörténetből” jól ismert névből tevődik össze, mint a publicista és kritikus Karl Kraus, a zeneszerző Adolf Schönberg vagy az építész Adolf Loos, addig Hitler szellemi előfutárai után kutatva egészen más világba érkezünk el.32 „Hitler Bécse”, írja Hamann, „nem a »fin-de-siécle«, a századforduló már régóta sablonossá merevedett Bécse, amelyet Sigmund Freud, Gustav Mahler, Arthur Schnitzler vagy Ludwig Wittgenstein jellemez. Hitler Bécse a »kisemberek« Bécse, azoké, akik a legnagyobb értetlenséggel álltak szemben a bécsi modernséggel, s mint »elfajzottat«, nem népit, túlságosan internacionalistát, nagyon is »zsidót« és túl szabadelvűt utasították el. Ez a Bécs a jövevények, a lecsúszottak, a férfiszállások lakóinak Bécse, olyan embereké, akik tele voltak szorongással, s így könnyen áldozatul estek zavaros elméleteknek, főleg az olyasféléknek, amelyek azt sugallták, hogy minden nyomorúság ellenére mégiscsak kell »valami jobbnak« lennie. Számukra ez a »valami jobb« azt jelentette, hogy a soknemzetiségű állam »fajainak Babilonjában« a »felsőbbrendű német néphez« tartoznak és nem szlávok vagy zsidók.”33 Hitler 1907-ben érkezett először hosszabb időre Bécsbe. A Képzőművészeti Akadémiára akart felvételizni, de felvételije két ízben is sikertelen volt. A formális építészeti tanulmányok folytatásában pedig az akadályozta meg, hogy középiskolai tanulmányai végén nem tette le az érettségi vizsgát. Ezek után döntött úgy, hogy autodidakta módon fogja művelni magát. Hitler, a linzi nyugalmazott hivatalnok fia, aki családi forrásokból származó pénzzel és nagy reményekkel érkezett a császárvárosba, eleinte nem „szegényemberként” viszonyult Bécshez. Csodálta a város építészetét, pompáját, és amennyire csak anyagi lehetőségei engedték, részt vett annak kulturális életében: konzervatóriumban tanuló barátjával operába, színházba járt (mindig állójeggyel), ahol 30 HAMANN 2000. Eredetileg németül: HAMANN 1996. 31 JANIK-T OULMIN 1973. 32 A fajelmélet nem kis részben osztrák teoretikusainak áttekintéséhez, szövegeik elemzéséhez ld. még: GERÖ 2009. 33 Hamann 2000.5. p.
