Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
II. Város, kultúra, közösségek - Bajban ismerszik meg… Keresztény-zsidó együttélés a budapesti Klauzál téren 1938 és 1945 között
Bajban ismerszik meg... Keresztény-zsidó együttélés ... 151 nem magyar állampolgárok voltak, nagy valószínűséggel közéjük tartoztak. A történésznek rossz előérzete támad, amikor egy 1941-es népszámlálási íven olyan Klauzál téri családdal találkozik, amelynek mind az öt tagja lengyel állampolgárként szerepel. Vajon mindannyian odavesztek-e Kamenyec-Podolszkinál öt hónappal később? Volt-e valamilyen esélyük a menekülésre? A népszámlálási adatok szerint a Klauzál tér 5-ben és 6-ban különösen nagy számban koncentrálódtak nem magyar állampolgárságú zsidó családok. A lakásív egyik kérdésére adott válasza szerint az egyik ilyen házaspár 1908 óta élt Budapesten; magyar anyanyelvűnek, de lengyel állampolgárságúnak vallották magukat. Egy másik házaspár két tagja a Klauzál tér 5-ben szintén izraelita vallásának, magyar anyanyelvűnek, ám török állampolgárnak mondta magát. Magyarország 1944. márciusi német megszállását követően minden, hivatalosan zsidónak minősülő személy helyzete kétségbeejtővé vált Magyarországon. Egymást érték az olyan megalázó, jogfosztó intézkedések, mint a sárga csillag viselésére kötelező rendelet (1944. április), és hamarosan bekövetkezett a vidéki zsidóság gettósítása, majd deportálása. Az úgynevezett Auschwitz-jelentés nyilvánosságra kerülése, külföldi tiltakozóakciók, és nem utolsó sorban a szövetségesek normandiai partraszállása nyomán Horthy Miklós kormányzó 1944 júliusában leállította a deportálásokat. Budapest hivatalosan zsidónak minősülő lakosai egy időre megmenekültek a tömeges üldöztetéstől - sokan közülük azonban a későbbiekben mégsem tudták elkerülni az erőszakos halált. 1944 júniusában megkezdődött a budapesti zsidó lakosság gettósítása, ám a get- tósítás a németek által megszállt Európában és korábban Magyarországon is követett gyakorlattól eltérő formában zajlott. A városvezetés a zsidónak minősülő személyek számára nem egy bizonyos, összefüggő területet jelölt ki kényszerlakhelyül, hanem arra kötelezte az érintetteket, hogy úgynevezett csillagos házakba költözzenek. (Az elnevezés onnan származott, hogy az épületeket a kapun elhelyezendő, fekete alapra festett, 30 cm átmérőjű sárga Dávid-csillaggal kellett megjelölni.) A csillagos házak kerületekre, utcákra és házakra lebontott listáját a Fővárosi Közlöny hozta nyilvánosságra június 16-án. A csillagos házak térbeli megoszlása igencsak egyenlőtlen volt: többségük a pesti oldalon koncentrálódott, a legsűrűbben a zsidó népesség által leginkább lakott negyedekben, vagyis az V., a VI. és VII. kerületekben.36 Joggal volt várható ennek alapján, hogy a Klauzál téren több házat is csillagos házként jelöljenek ki. A június 16-i rendelet öt Klauzál téri házat minősített csillagos házzá: az 1-es, a 3-as, a 4-es, a 6-os és a 9-es számú lakóházakat (lásd a 2. ábrát).37 36 COLE 2003. 105-115. 37 Polgármesteri rendelet No. 147.501-147.514/1944-IX. In: Fővárosi Közlöny. 1944. 30. sz. (június 16.) Függelék, 1-8. Az említetteken túl további számos, közeli lakóépület szerepelt a csillagos házak listáján. Bár ezek némelyike - például a Dob. U. 46/b. - gyakorlatilag a Klauzál térre nézett, a következetesség kedvéért nem tárgyalom őket ebben a tanulmányban, mert ezek a házak cím szerint nem tartoztak a Klauzál térhez.
