Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
II. Város, kultúra, közösségek - Bajban ismerszik meg… Keresztény-zsidó együttélés a budapesti Klauzál téren 1938 és 1945 között
146 Város, kultúra, közösségek reformátusok és ágostai evangélikusok közül is jó néhányan járhatták be ugyanezt az utat. A szekularizáció előrehaladottsága, illetve az asszimiláció elmoshatta a felekezeti különbségeket az egy lakáson belül élők között. Ha el is tekintünk a teljesen elvilágiasodottaktól, a vallásos identitásnak még így is számos foka marad, amit a népszámlálási statisztika egyetlen felekezeti kategóriával fed le. Az „izraelita” megjelölés maga is három magyarországi zsidó irányzat összefoglaló neve: az ortodoxoké, a neológoké és a status quo ante közösségeké.27 Ezek mindegyikének megvolt a maga rítusa, szervezete, hitközségi hálózata, amelyen belül az egyéni vallásgyakorlásnak, az öltözködésre, étkezésre vonatkozó szabályok betartásának, a hagyományok követésének számtalan árnyalata létezett. Az egyéni praxis sokban múlott az életkoron, illetve azon, hogy ki hányadik nemzedék óta élt Budapesten (a másod-, illetve harmadgenerációs budapestiek a két világháború között általában felhagytak a hagyományos öltözék, szakáll és egyéb, a tradicionális zsidóságra jellemző attribútum viselésével még akkor is, ha ortodox családban nőttek fel). Sok múlott továbbá a családi nyomáson, illetve azon, hogy ki mennyire akart kilépni saját, túlnyomórészt zsidók alkotta társadalmi környezetéből, és a szakmai, illetve társasági kapcsolatok terén ki mennyire akart beilleszkedni a többségi társadalomba. Még ha a teljes integráció rendkívül megnehezült, sőt intézményesen szinte ellehetetlenült is a Horthy-korszakban, az egyéni stratégiák sokfélesége továbbra is jellemző maradt.28 A fenti megfontolások nyomán nyilvánvaló: amennyiben csupán annyit tudunk valakiről, hogy az 1941-es népszámláláskor izraelita vallásúnak mondta magát, akkor megállapíthatatlan, hogy az illető a zsidó identitásnak milyen fokával rendelkezett - hacsak más forrásból (például oral history interjúból, vagy írásos visszaemlékezésből) nem tudunk meg róla többet.29 A Klauzál téri háztartások összetétele mindazonáltal lehetővé tesz bizonyos következtetéseket az ott élők személyes identitásválasztásával kapcsolatban. Jó okunk van feltételezni, hogy az egyes családok vallásos meggyőződése tükröződik a háztartásoknak az 1941-es népszámlálásban is rögzített felekezeti homogenitásában, illetve heterogenitásában. Azok a zsidó háztartások, amelyekben szigorúan betartották a rituális törvényeket, jellemző módon csak zsidókat foglaltak magukba; az egyetlen engedmény az volt, hogy esetleg keresztény cselédlányt alkalmaztak. Ezeknél a zsidó családoknál, ha albérletbe adták is a lakás egy részét, albérlőként csak izraelita 27 A magyarországi judaizmus három irányzatra való szétválásával kapcsolatban ld.: KOMORÓCZY 2012. 110-128. p. 28 A különböző ortodox mentalitások anekdotikus ábrázolását ld. UNGÁR 2006. A kötetből különösen idevágó anekdota “A menyasszony: Mirjam bász Zelde”, 48-53. p., és a “Focimeccs a Szent István Parkban”, 91-95. p. 29 Ld. például WEISZ 2010. E visszaemlékezés szerzője maga is a Klauzál téren lakott 1935 és 1941 között. A könyvben családja történetét meséli el; a család tagjai mindnyájan azonosíthatóak a Klauzál tér 12. 1941. évi népszámlálási ívein.
