Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
II. Város, kultúra, közösségek - Bajban ismerszik meg… Keresztény-zsidó együttélés a budapesti Klauzál téren 1938 és 1945 között
Bajban ismerszik meg... Keresztény-zsidó együttélés ... 141 kiegészítendő albérlőt is tartott otthonában: egy izraelita vallású házaspárnak adta ki az egyik szobát.) (B) A felekezeti keveredés erőteljesebb fokára utalt, amikor a zsidó család keresztény albérlőnek adta ki az egyik szobát - vagy fordítva: keresztény főbérlők bocsátották egyik szobájukat zsidó albérlő rendelkezésére. A Klauzál tér 12. alatt ennek látjuk egy viszonylag egyszerű példáját, ahol is Moskovits Ármin izraelita vallású pékmester, aki anyósával és négy lányával (egyikük kereskedőtanonc, másikuk füzőkészítő, a két legfiatalabb pedig iskolás) az egyik szobát egy református vallású gyári munkásnak és katolikus feleségének adta ki. A Klauzál tér 5-ben egy négytagú zsidó család, Nagy Ernő kereskedősegéd, a felesége, gyermekük és a családfő szabó édesapja adták ki lakásuk egyik szobáját egy római katolikus ácsmesternek és feleségének. A családdal együtt lakott még egy görög katolikus cselédlány is. Fordított felállásra - vagyis amikor keresztény bérlők adták bérbe egy vagy több szobájukat zsidó albérlőnek - szintén számos példa akadt. Perennei Márton cipészmester - vallására nézve római katolikus - a három utcára néző szobából csak egyet lakott feleségével, egy másikat szintén római katolikus rokonának, illetve rokona katolikus feleségének adott ki, míg a harmadik szobát egy elvált zsidó asszonynak adta bérbe. Az utóbbi foglalkozására nézve háztartásbeliként, nem pedig cselédként vagy háztartási alkalmazottként szerepelt a felvételi íven; a „Milyen címen lakik tartózkodik a lakásban?” rovatban pedig albérlőként nevezték őt meg a népszámlálási íven. Mindazonáltal azt kell feltételeznünk, hogy a nőrokonokhoz - anyósokhoz, elözvegyült nővérekhez hasonlóan - ő is háztartási kisegítőmunkát végzett, mintegy a bentlakó cselédlányt pótolva. Bár ezek a lakások a korabeli normák szerint viszonylag tágasnak minősültek, az egy-egy háztartásban élők fizikai közelsége szembetűnő. Az albérlők ezekben a lakásokban többnyire ugyanazt a konyhát és fürdőszobát használták, mint a főbérlő és családtagjai, és a Klauzál téri lakások szokásos elrendezése miatt az albérlők rendszerint a főbérlő családéval szomszédos, ahhoz ajtóval kapcsolódó helyiségben laktak. A főbérlő család és az albérlők tehát szó szerint hallótávolságon belül éltek, arról nem is beszélve, hogy lépten-nyomon beleláttak egymás életébe. Feltételezhetjük, hogy ezekben a háztartásokban, illetve albérletekben a felekezeti különbségek nem igazán számítottak a lakótársak szemében, különben nem választották volna a szoros együttélésnek ezt a térbeli formáját. Ahogy az a fenti példákból is kitetszik, a Klauzál téren 1941-ben mind a középosztálybeli, mind az alsó középosztálybeli háztartások meglehetősen népesek lehettek. A Klauzál tér munkásháztartásaiban azonban még ennél is zsúfoltabban éltek együtt az emberek. A munkások és néha a szegényebb iparosok lakásai is gyakran tömegszállásra emlékeztettek. A szoba-konyhás lakásokban nemegyszer nyolc, tíz, sőt még annál is több ember zsúfolódott össze: a főbérlő és családtagjai mellett több albérlő, illetve ágy- rajáró osztozott a szobán és a konyhán. A Klauzál tér 10. egyik földszinti udvari lakásá-
