Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
I. Az öröklött város - Az István tér lakói a 19-20. század fordulóján, avagy a zooming in módszere a társadalomtörténetben
Az István tér lakói a 19-20. század fordulóján... 13 AZ ISTVÁN TÉR LAKÓI A 19-20. SZÁZAD FORDULÓJÁN, AVAGY A ZOOMING IN MÓDSZERE A TÁRSADALOMTÖRTÉNETBEN1 Mi teremti meg egy nagyvárosban egy szűkebb környék arculatát? Egy adott hely városépítészeti jellegzetességeit, látványát történetileg megragadni viszonylag egyszerű feladat, amennyiben rendelkezésre állnak olyan vizuális források, mint fotók, tervrajzok, homlokzattervek vagy térképek. Ha olyan történelmi városrészről van szó, amelyben sem komolyabb átépítés, sem jelentős - például háborús - pusztítás nem történt, akkor akár a jelenbeli állapot alapján is elképzelhetjük, hogyan festett az a helyszín száz évvel ezelőtt. Ugyanazon városrész egykori társadalmi karakterének megragadása azonban már közel sem ilyen könnyű, már csak azért sem, mert a lakosság összetétele az idők során gyorsabban alakul át, mint az egyszer már kiforrott építészeti jelleg. A Belső-Erzsébetváros, amelynek központi teréről, az István (1907 óta Klauzál) térről ebben a tanulmányban szó lesz, bizonyosan azok közé a budapesti városnegyedek közé tartozik, amelyekhez a városi köztudatban már a 19. század végén is markáns jellegzetességek társultak. Mégpedig éppen a társadalmi összetételnek köszönhetően, hiszen építészeti jellegét tekintve a Belső-Erzsébetváros arculata sokban hasonlított a belső Teréz- vagy Józsefvároséra. A városrész a századvég budapesti köztudatában - és később a történeti szakiroda- lomban - túlnyomórészt kispolgári környéknek számított. A 19—20. század fordulóján a sűrűn lakott Belső-Erzsébetváros1 2 társadalma ennél persze heterogénebb volt; a városrészt határoló főútvonalak, a Károly körút és Kerepesi (ma Rákóczi) út, valamint a szélesebb, elegánsabb utcák, jelesül például a Wesselényi utca házainak tágas, utcafronti, sok esetben kimondottan nagypolgári jellegű lakásait a felső-középosztály lakta, míg az udvari szárnyak szerényebb lakásaiban, valamint a városrész belső mellékutcáiban zömmel helyi kisiparosok, kiskereskedők, ipari és kereskedelmi alkalmazottak éltek. Bár a századfordulóra az erzsébetvárosi bérházak tulajdonosai egyre ritkábban laktak helyben, azért még jó néhány saját bérházában élő, jómódú háziúr szaporította 1 A szerző ezúton szeretne köszönetét mondani Budapest Főváros Levéltára munkatársainak: Lugosi Andrásnak, aki a kutatás kezdetén nélkülözhetetlen tanácsokat adott a kutatandó forrásokkal kapcsolatban; Nagy Sándornak, aki nem csak peres iratok értelmezésében segített, de konkrét adatokkal is hozzájárult e tanulmány megírásához; valamint a kutatószolgálat munkatársainak, akiknek aktív közreműködése nagyon sokat jelentett a szerteágazó munka során. 2 Erzsébetvárosban 1900-ban 158 707 lakost számláltak össze. Budapest tényleges összlakossága ekkor 716 874, tehát az Erzsébetvárosban élt a fővárosi népesség 22%-a. Ld. KŐRÖSI-THIRRING 1905. 13. p.
