Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
I. Az öröklött város - Az István tér lakói a 19-20. század fordulóján, avagy a zooming in módszere a társadalomtörténetben
14 Az öröklött város a felső középosztály sorait. A Belső-Erzsébetváros arculatát mégis leginkább az alsó középosztály, a kisiparos-kereskedő-szolgáltató réteg határozta meg.3 Markáns vonása volt a városrésznek a zsidó lakosság magas aránya.4 A pesti, majd budapesti zsidóság a dualizmus korában jelentős részben a Terézvárosba, illetve - a két városrész 1882-ben történt különválása után - Erzsébetvárosba koncentrálódott, ami a korabeli statisztikában is egyértelműen tükröződött. A népszámlálások pesti, illetve budapesti adatai szerint 1870-ben az akkor még egy városrészként kezelt Terézvárosban a lakosság 45%-a volt izraelita (Pest városán belül számarányuk ekkor 20%); 1880-ban és 1890-ben Teréz- és Erzsébetváros lakóinak 35-35%-át tették ki a zsidó vallásúak; 1900-ra arányuk Terézvárosban ugyanakkora maradt, míg Erzsébetvárosban már 39%- ra nőtt.5 1. táblázat Hitfelekezetek aránya Teréz- és Erzsébetvárosban, valamint Budapesten 1900-ban6 Terézváros Erzsébetváros Erzsébetváros beltelek Budapest összesen Izraelita 35, 63 39, 12 42,38 23,62 Katolikus 51,25 46,61 44,19 60,72 Evangélikus 4,87 4,82 4,35 5,28 Református 7,09 8,07 7,41 8,93 Egyéb vallás 1,16 1,38 1,37 1,45 Ha azonban a Belső-Erzsébetvárost tekintjük, e városrészben, különösen egyes tömbökben, a zsidó lakosság aránya a kerületi, sőt a beltelki átlagot is messze meghaladta. Az 1900-as népszámlálás budapesti adatait feldolgozó kötetben szereplő térkép szerint a Belső-Erzsébetvárosban 100 lakos közül 71-80% volt izraelita a Király u. - Károly krt. - Dob u. - Nagydiófa u. által határolt négyszögben; 61-70% a Király u. 3 RÁKOSI 1893.; GerŐ 1891., különösen az Erzsébetváros c. fejezet, 158-179. p.; BERTA 1984.; SZA- KÁLY 2010. Az 1900. évi népszámlálás csak Budapest egészére közöl foglalkozási statisztikát, kerületekre lebontva nem, így a városrészt a foglalkozási megoszlást tekintve nem lehet statisztikailag jellemezni. 4 Arra, hogy ez mennyire evidens a történeti szakirodalom számára is, ld. például VÖRÖS 1986. 110— 117. p. VÖRÖS 1995.46-47. p. 5 KÖRÖSI 1871. 37.; KŐRÖSI-THIRRING 1894. 45^17. p.; KŐRÖSI-THIRRING 1905. 54. és 57. p. 6 KŐRÖSI-THIRRING 1905. 54. és 57. p.
