Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
II. Város, kultúra, közösségek - Budapesti mesék. Jókai és az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
116 Város, kultúra, közösségek császári és királyi fensége kezdeményezéséből és közremunkálásával” - amint az a címlapon olvasható volt. Az első füzetet Rudolf főherceg „a legmélyebb tisztelettel” apjának, I. Ferenc Józsefnek ajánlotta. Ezt követte Magyarország I. kötetének 1. füzete, majd Bécs és Alsó-Ausztria 1. füzete; azután pedig felváltva a Magyarországgal, illetve az örökös tartományokkal foglalkozó részek. Rudolf főherceg 1889-ben bekövetkezett halála után a sorozat megjelentetése a trónörökös özvegyének, Stefániának a védnöksége alatt folyt tovább, egészen az utolsó kötetig, mely 1902-ben jelent meg. A könyvsorozat ötlete 1884-ben fogalmazódott meg Rudolfban. A trónörökös hamarosan meg is kezdte a szervezést, konzultált tekintélyes tudósokkal és értelmiségiekkel, és kapcsolatba lépett azokkal, akikre szerkesztői és szervezői feladatokat kívánt bízni. Ilyen minőségében ismerkedett meg személyesen Jókaival is, aki utóbb a sorozat magyar kiadásának főszerkesztője lett, valamint több fejezetet is írt - köztük a Budapestről szóló kötetbe. Ahhoz azonban, hogy megértsük Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben jellegét és jelentőségét, látnunk kell egyfelől azt, milyen szerepet töltött be ez a vállalkozás Rudolf főherceg életében, másrészt pedig azt, hogy az ő személyes szándékain túl milyen más erők alakították a sorozat koncepcióját. Jókai szerepvállalásának értelmezésekor ugyancsak szólni kell az író motivációiról, Rudolfhoz és a dinasztiához fűződő viszonyáról, valamint arról, hogy hogyan értelmezte ő az általa szerkesztett kötetek célját. Rudolf szándékai és szerepe Az 1880-as évek elején a már húszas éveiben járó Rudolf főherceget szándékosan elszigetelték a politikai cselekvés lehetőségétől. Rudolfnak voltak ugyan katonai és reprezentációs feladatai, ám ezeken túl apja, Ferenc József nemcsak a birodalom kormányzásába nem vonta be, de környezete még arra is ügyelt, hogy a trónörökös ne jusson hozzá az ország ügyeit, valamint a külpolitikát érintő lényeges információkhoz. Ennek oka nemcsak abban rejlett, hogy a tekintélyelvű Ferenc József semmi hajlandóságot nem mutatott hatalma megosztására, hanem abban is, hogy közte és fia között alapvető világnézeti különbségek mutatkoztak. Rudolf köztudottan liberális nézeteket vallott, érdeklődött a munkásmozgalom iránt, és gyakran szemlélte kritikával úgy a magyar, mint az osztrák kormányzat tevékenységét; egész világnézete és politikai felfogása ellentétben állt azzal a szellemiséggel, amelyet Taaffe osztrák miniszterelnök 1879 és 1893 között fennálló kormányzása képviselt. Taaffe és az udvar Rudolfot megbízhatatlannak tartotta, és ezért igyekeztek őt távol tartani a politikától. Mesterséges elszigeteltsége vezetett oda, hogy Rudolf szoros együttműködést alakított ki Moriz Szepsszel, a Neues Wiener Tagblatt című baloldali-liberális bécsi napilap főszerkesztőjével. Szeps révén Rudolf tájékozódhatott az őt érdeklő ügyekről, ezen túl pedig gondolatait név
