Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
II. Város, kultúra, közösségek - Határátlépők. Két magyar müvészfejedelem pályájának társadalomtörténeti elemzése
Határátlépők. Két magyar müvészfejedelem... 111 különösen, ha ezek a német kultúrát reprezentálták. Ilyen esemény volt például Friedrich Schiller születésének centenáriuma 1859-ben, vagy Albrecht Dürer születésnapjának évente megrendezett ünnepsége.14 Miután Stróbl visszatért Magyarországra és elismert, keresett szobrásszá vált, jövedelme és körülményei lehetővé tették, hogy maga is látványos ceremóniák nagymesterévé váljon (igaz, ezek az események nem érték el a Makart-féle menetek nagyságrendjét). Stróbl a Mintarajziskola és rajztanárképző tanáraként, később pedig a szobrászati mesteriskola vezetőjeként festői helyszínt mondhatott a magáénak: a Városliget közelében lévő Epreskertet, ahol a szobrászati iskola mellett, számos szabadban álló szobor és torzó környezetében historizáló művészvillák is álltak (Stróbl maga is itt lakott családjával). Tanítványaival a mester jó néhány jelmezes estélyt rendezett az Epreskertben, melyhez a díszleteket a főiskola tanárai és a művésznövendékek közösen készítették. Stróbl minden jel szerint nagy örömét lelte a képzelt világok felépítésében, mint ahogy szívesen öltözött jelmezbe maga is. Ezek az estélyek gyakran nyilvánosak voltak, s mint ilyenek hálás témául szolgáltak a korabeli budapesti lapoknak. Stróbl tevékeny szerepet játszott annak a kosztümös történelmi menetnek a megszervezésében is, amelyre művészek és műbarátok kezdeményezésére a millenniumi ünnepségsorozat keretében került volna sor. A történelmi menetek a 19. században elsősorban a német nyelvű országokban örvendtek nagy népszerűségnek. A korábbi ún. győzelmi menetekkel ellentétben, melyeknek arisztokraták vagy uralkodók voltak a főszereplői, a történelmi menetek főként a múltbeli jelmezekbe öltözött polgárság felvonulásai voltak. E meneteken a polgárok élőképekben (tableaux vivants) jelenítették meg a nemzeti történelem jelentős eseményeit, ekképp fejezve ki nemzeti öntudatukat.15 Épp ez a történelmi menetekben rejlő lehetőség ihlette meg a műfaj iránt lelke- sedőket Magyarországon. Köztük volt számos olyan külföldön tanult magyar művész is, aki a 19. század második felében személyesen láthatott ilyen felvonulásokat német városokban, és szerette volna ezt a tradíciót Magyarországon is meghonosítani. A millenniumi történelmi menet ötlete eredetileg Römer Flóristól és Zichy Jenőtől származott, és a magyar művészek, a számos arisztokrata müpártolót is magába foglaló Műbarátok Köre, valamint a szélesebb publikum azonnal lelkesedni kezdtek a kezdeményezésért. Az ünnepi menet jelmez- és díszlettervezői, és részben szereplői maguk a művészek lettek volna. Bár a történelmi felvonulás végül anyagi okokból nem valósult meg, a budapesti művészvilág hosszú ideig e vállalkozás lázában égett; számos tervváltozat készült, amelyeket összegyűjtve Stróbl Alajos műtermében állítottak ki.16 14 LENMAN 2003. 121. p. 15 Sinkó 1993. 141-142. p. Ld. még Hartmann 1976. 11-12. p. 16 Bánffy Dezső miniszterelnök (1895-1899) arra kérte a legjelentősebb főrangú családokat és mecénásokat, hogy igyekezzenek támogatókat szerezni (azaz anyagi forrásokat mozgósítani) a millenniumi történelmi menet érdekében. 1995-re közel kétezer jelmez- és koreográfia-vázlat készült a Münchenben tanult Vágó Pál festő és más jeles művészek közreműködésével. Ezeket állították ki végül Stróbl
