Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)
Adatok a pest-budai manufaktúra-alapításokról és -alapítókról
faktúrák nagy száma, hiszen például „Cigaretten Fabrikant” megjelöléssel szép számmal szerepelnek az adókönyvekben. Ugyanakkor a teljességre törekedtem a likőr- és pálinkafőzők, valamint a szappanfőzők között, miután ezek sorában voltak valóban „nagybani” vállalkozók, esetleg manufaktúra-engedély nélkül is. Ugyancsak eltekintettem a nyomdaipar feldolgozásától annak ellenére, hogy ez talán a hagyományosan egyetlen és eredendően manufakturális iparág. A többi gyári jellegű tevékenységtől eltérően ezt kizárólag a Helytartótanács engedélyével lehetett végezni, azonban az engedély különösebb nehézségek nélkül átruházható, azaz eladható volt az arra érdemes, feddhetetlen személynek. Természetesen ez a cenzúrázás hatósági kézben tartása miatt nem volt olyan könnyű, de akadt rá példa. Másrészt azért sem vállalkozhattam a nyomdák feldolgozására, mert a szűkebb kutatás is adós még olyan kérdések megválaszolásával, mint például a Länderer család leszármazása, családi/ipari kapcsolatai, amelyek egy ilyen, elsődlegesen társadalomtörténeti irányú kutatás során nélkülözhetetlenek. így a nyomdaipar bevonására a kutatómunkába csak akkor tudunk vállalkozni, ha ezek a részfeldolgozások elkészülnek. Mellőztem végezetül a téglavetők adatainak elemzését elsődlegesen azért, mert e városi tulajdonú területek bérlése csak az adókönyvek teljes és szisztematikus átvizsgálása után térképezhető fel. Ez Pesten a források hiányában megoldhatatlan is marad. Vizsgálódásom jelenlegi célja egy fentieknek megfelelő, minél teljesebbnek mondható névsor elkészítése volt, részben az eddig megjelent irodalom alapján, részben a fennmaradt budai adókönyvek segítségével. A névsor összeállításánál a gyári jellegű vállalkozás indulásának záró időpontját 1840-ben jelöltem meg, miután az ez évben kiadott, a gyárak jogállásáról szóló 1840:17. törvénycikkely gyökeresen változtatta meg a vállalkozások feltételeit, és ezáltal szinte lehetetlenné tette a mai kutatás számára átfogó, társadalom- és gazdaságtörténeti irányultságú áttekintés készítését. A pest-budai manufaktúraipar története a 18. század első harmadában kezdődött, legalábbis az 1730 körüli évekből származnak az első gyáralapítási kísérletekről szóló adatok. A legkorábban működőkről Mária Terézia uralkodása utolsó éveiből tudósítanak a források. Ilyen volt Valero Antal és Ferenc, illetőleg Tamás pesti (1775?, illetőleg 1776), Beywinkler József óbudai (1777) selyemgyára, Koppel Jeremiás szintén óbudai posztógyára (1779). Ugyanekkor jelent meg az állami vállalkozás is, a kizárólag katonaság részére termelő pesti állami posztó és pokrócfabrika 1776-ban történt alapításának kísérletével. A későbbiekben is számos manufaktúra alakult kifejezetten megrendelésekre alapozva, amelyek gyakran éppen a kincstár bizonytalan fizetőképessége és alacsony árai miatt men92
