Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)
Adatok a pest-budai manufaktúra-alapításokról és -alapítókról
ADATOK A PEST-BUDAI MANUFAKTÚRA-ALAPÍTÁSOKRÓL ÉS -ALAPÍTÓKRÓL ,, Szólt az asztal: jaj, te szék, el nem hinnéd semmiképp, a hőtől mennyit szenvedek, s négy lábamon tyúkszemek! ” (Edwart Lear) A manufaktúra a hagyományos történetszemlélet szerint a kézmüvesipar legfejlettebb termelési formája. A termelési fejlettség szintjétől és az iparágtól függően megkülönböztetünk szórt, illetőleg koncentrált manufaktúrát. A szórt manufaktúra szakképzetlen bedolgozók és/vagy elszegényedett céhes mesterek munkájának, az egyes munkafolyamatok osztott végzésének szervezésével alakult ki, míg a koncentrált manufaktúra az egész termelési folyamatot többnyire egyetlen épületben fogta össze, de ez esetben is gyakran előfordult a sokszor más telephelyen történő, külső munkavégzés. Adatok hiányában csak feltételezhető, hogy ilyen lehetett a Kadisch-Kanitz-Mauthner-féle posztógyár, amely Majkon és Rákospalotán működött. Több iparágban úgy alakultak manufaktúrák, hogy azok a meglévő céhes ipari keretek között jöttek létre, miután a termelőeszközöket (szerszámokat) mind a céhes műhelyben, mind a szórt manufaktúrában a legények, illetve a „munkások” - igen gyakran nők! - maguknak voltak kénytelenek megvásárolni. Az ilyen céhes, de szórt manufaktúra jellegű, gyárengedély nélkül működő szervezetek - a termelési adatok alapján - főként a konfekció jellegű termelést végző ruházati és a bőriparban jöttek létre. Ugyanakkor - a nagyszámú vonatkozó publikáció ellenére - a pest-budai manufaktúrák kutatásának több akadálya, nehézsége is van, amelyek főként helyi gondot jelentenek. Bár a források bőven állnak rendelkezésre a Helytartótanács Levéltárában éppúgy, mint Budapest Főváros Levéltárában, ezek eltéréseit, ellentmondásait ez ideig nemigen tették vizsgálat tárgyává. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy e városok lakossága főként német anyanyelvű volt, így a latint, mint hivatali nyelvet alapvetően csak a Helytartótanáccsal való levelezésben használták. A két város ebben sem volt egységes: Budán még mindig gyakoribb volt a latin használata, mint Pesten. A források nagy része német nyelvű, ebből következik az a probléma, hogy a német Fabrikant szó jelenthet gyámokot is, de egyszerűen készítőt is. így helyenként zavarba ejtővé válhat a gyárak/manu91
