Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)
Modem ipari-társadalmi konfliktusok hiánya, avagy miért nem fejlett a budai ipar a reformkorban
polgárság volt. Ez a német polgárság a jogok teljes kihasználásával igyekezett megvalósítani mégpedig igen sikeresen - a bezárkózását, amelyet jól mutat, hogy ebben az időszakban Pesten az iparban, de főként a kereskedelemben és a hiteléletben jelentős a zsidóság száma és aránya, ugyanakkor Buda-Ujlakon 1832-ben csak hozzávetőlegesen 119 zsidó család élhetett az árvíz után, 1842-ben pedig 258 zsidó háztartást írtak össze.3 Vizsgálatom következő lépését jelentette a gyárak működésének, jogi kereteinek tanulmányozása. Az 1840. évi, a gyárak jogviszonyait első ízben rendező törvény előtt a Magyar Királyi Helytartótanácstól kapott helytartótanácsi privilégium alapján működtek ezek a létesítmények. A privilégiumadás rendszere a 18. századtól kezdve változatlan maradt: a gyámoknak ki kell mutatnia ingó- és ingatlanvagyona mérlegét, valamint a már működő üzem vagy műhely foglalkoztatottságát (létszámát) és teljesítőképességét (a megtermelt bevételben). E jogi feltételrendszer teljes mértékig a feudális jogrendszerbe illeszkedett bele. A technikai feltételeket, körülményeket tanulmányozva furcsa eredményre jutottam, bár a rendelkezésemre álló hagyatéki leltárak a szükségesnek csak töredékét jelenthetik. A gyámok csupán az állóeszköz-jellegű szerszámokkal rendelkezett, egyéb termelőeszközei az alkalmazottak tulajdonában lehettek, vagyis esetükben bedolgozókról lehetett szó, miután ezeket a vagyonleltárakban nem lehet fellelni. A gyámokok ugyanis legényekkel is dolgoztattak, akiknek vándoridejébe elismerték az így ledolgozott időt. A technikai fejlődést is meghatározta ez a körülmény, hiszen a legények birtokában nem lehetett komolyabb, fejlettebb termelőeszköz. A technikai és társadalmi körülményeket meghatározta az is, hogy igen sok napszámos is dolgozott ezekben az üzemekben, akiknek semmiféle jogviszonyuk nem volt a gyámokkal szemben, azon túlmenően, hogy dolgoztak nála. Csak az 1840-es évek elején készült el Pesten az első olyan üzem, a Hengermalom, amelyik gőzgépet használt. Ezzel indult meg az a fejlődési folyamat, amelynek eredményeként sorra állítottak fel gőzgépeket. Ám Budán, az 1850-es évek végén még mindig csak 12-13, főként kisteljesítményű gőzgép működött, természetesen beleértve a legjelentősebbeket, a gőzmalmokat is. 3 Budapest Főváros Levéltára (a továbbiakban: BFL) IV.1002.r. Buda Város Tanácsának iratai. Vegyes összeírások. Zsidók összeírásai. Újlak 1832., Buda, 1842. Újlakon kívül főként a Tabánba települtek izraeliták, akiknek száma - az 1825 és 1827 közötti halálesetek alapján - nagyjából az újlakiéval lehetett azonos. Lásd Moess 1968. 70-77. p. Más városrészekben az izraeliták csak az árvíz után telepedtek le nagyobb számban, akkor is főként a Vízivárosban. Ezeket jól mutatja, hogy 1842-ben a Tabánban 136, Újlakon 77, a Vízivárosban 38 zsidó családot írtak össze, míg az Országúton 5, a Krisztinavárosban 2, a Várban pedig 1 fő volt a számuk. 87
