Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)

Modem ipari-társadalmi konfliktusok hiánya, avagy miért nem fejlett a budai ipar a reformkorban

zásra, míg a kevésbé vízigényes iparok egy része a 18. század utolsó harmadában betelepülő Krisztinavárosban jutott vezető szerephez. Ez konkrétan annyit jelentett, hogy az 1830-as évek második felében a Vízivárosban öt - három bőrgyárat, egy-egy kalap- és festő-nyomógyárat -, a Krisztinavárosban két gyárat regisztrálhattam, melyek egyike a Werther-féle gépgyár, amelynek privilégiuma ugyan későbbi, de már ekkor is jelentős ipari létesítménye volt, s amely a bécsi hasonló üzemek elé küzdötte magát a piacon. Az Országúton egyáltalán nincs gyáriparra utaló adat. Újlakon egy enyvgyár működött, amely mint ilyen és egyetlen, még hozzájutott a szükséges vizhez. így tehát a földrajzi fekvés már önmagában nagyon meghatározó volt. Emellett éppen a malmokkal betelepített tabáni és újlaki part sokáig hajóvontatási szakaszként is funkcionált.1

Meghatározó szerephez jutott az a körülmény is, hogy a Tabánt egy főként török birodalmi származású, sokáig döntően kiskereskedésből élő etnikum lakta, melynek következtében az ipari fejlődés kereteit determinálta az is, hogy nagyobb piacterek kialakítására nem volt lehetőség. 1852-ben (?) egy párizsi képes útikalauzban úgy fogalmaztak, hogy „ a passzázsok - az ipari fényűzés új találmánya - üveggel fedett, márvánnyal borított átjáróudvarok, [sj egész háztömböket szelnek át, melynek tulajdonosai összefogtak e spekuláció céljára. A felülről megvilágított udvarok mindkét oldalán a legelegánsabb üzletek sora húzódik, az ilyen passzázs egy egész kis város, egy egész kis világ. ”1 2 Budán még hasonlóra sem találunk példát. Úgy tűnik, hogy itt ilyen létesítmények kialakítására már lehetőség sem volt, ugyanakkor tény, hogy Pesten a Haris-bazár, majd a Párizsiudvar stb. kisebb, de jelentős kereskedelmi centrumokat jelentettek.

Ilyen földrajzi adottságú településről szólva igen nehéz kijelenteni, hogy primitív volt az ipar szerkezete. Feltehetően differenciáltsága sokkal bonyolultabb, mint a fejlettebb városoké, hiszen számos sajátos, egyéni alakulat jelenhet meg egy ilyen helyzetben. Éppen ezért kezdtem el vizsgálni az irodalomban általában mellékesként, jelentéktelenként kezelt korabeli gyáripart, ezzel a vizsgálódás határait is leszűkítettem, és ezzel egyidejűleg áttekinthetővé is vált a forrásanyag, amely ugyanakkor egy ipari vezető rétegről szolgáltatott alapvető információkat.

Utolsó körülményként szót kell ejtenem arról, hogy a szerbek mellett a város meghatározó lakossága egy igen konzervatív beállítottságú, német származású

1 A szabályozatlan partszakaszon vontatott hajók forgalma és a hajómalmok nagy száma egyébként is sok problémát okozott, amelyek csak a gőzhajózás rendszeressé válásával, majd a gőzmalmok terjedésével csökkentek, tehát 1830, illetve 1850 után.

2 Gall 1845. 22. p. Idézi Benjamin 1980. 852. p. Az idézetet ismeretlen okból Walter Benjamin 1852-re datálja.

86