Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)

A kézművesipar határain? Gyámokok, bedolgozók és alkalmazottak az 1840. évi gyártörvény időszakában – szempontok a későfeudalizmus-kori gyáripar történetének kutatásához

si problémák miatt itt sem vállalkozhatunk tételes elemzésükre, csak sommásan tekintjük át a fontosabb jellemzőket.

2. táblázat

Hagyatéki vagyonleltárak főbb értékei6

Laboratz József kalaposmester + 1829, inv. 1835.

Müller Fülöp volt kocsigyáros +/licit. 1841.

Fischemé született Flolko Erzsébet - bőrgyáros felesége +/inv. 1846.

Ingatlanok

1 db 5105 vft

4 db 163 381 vft 15 kr

4 db 107 415 vft- házak

2 db 575 vft

3 db 17 635 vft

1 db 306 vft 15 kr- egyéb

3 db érték nélkül

Készpénz

3717 vft 3 kr

1775 vft

Aktíva

1700 vft

44 698 vft 7 kregyéb kintlévőségek (lakbér, kamat, számlakönyv tart.)

180 vft

42 467 vft 18 kr

26 235 vft 10 kr

aktív vagyon

5680 vft

278 321 vft 39 kr

346 298 vft 4 kr

passzíva

57 vft 30 kr

25 624 vft 18 kr

147 096 vft 33 kr

maradvány

5622 vft 30 kr

252 697 vft 21 kr

199 201 vft 31 kr

Fischerék gyárában 100 db cserzőkád mellett mindössze 43 egyéb szerszám és három mérleg volt, de e sommás összeírás is 4280 váltóforintot jelentett, amely tekintélyesnek mondható. A termelés hatékonyságának növeléséhez persze egyéb szempontok is hozzásegíthették a gyámokot. Pont Fischer esetében találkozhatunk azzal, hogy négy házából az egyik (Víziváros 227.) tetején bőrszárító padlás is volt. Ide csak megjegyzésként kívánkozna, hogy az irodalomban mindössze három ilyen padlással épített vízivárosi házról rendelkezünk adatokkal: az emlí6 BFL IV.1002/p. 1753—1862. III. 366. 415, 217/a.

78