Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)
A városi tanácsi hagyatéki irategyüttesek az 1848 előtti társadalomtörténetének kutatásaiban
A VÁROSI TANÁCSI HAGYATÉKI IRATEGYÜTTESEK AZ 1848 ELŐTTI TÁRSADALOM TÖRTÉNETÉNEK KUTATÁSAIBAN Az alábbi hozzászólásban a társadalomtörténeti kutatások szempontjából kíséreljük meg ismertetni és értékelni a városi hagyatéki irategyütteseket. Ehhez elkerülhetetlen, hogy utaljunk az iratanyag keletkezésére, jog- és gazdaságtörténeti vonatkozásaira is. Konkrét adataink a pest-budai iratsorozatok feltárásából származnak, és ezért bizonyos mértékig egyedi szintet jelentenek hazai forrásainkban, hiszen igen kevés olyan városunk van, amelyben a hagyatéki eljárásoknak olyan mennyiségű és mélységű forrása maradt volna fenn, mint a „testvérváro- sok”-ban. A hagyatéki iratok közül a mai kutatásokban legtöbbet a leltárakról lehet hallani, olvasni. Ennek egyik oka, hogy ezek az összeírások sokrétűek, sokféle szempontból elemezhetőek, így kutatóink jelentős része ezeket használja egy-egy kérdéskör közelebbi vizsgálatához. Keletkezési szempontból azonban a tanácsi hagyatéki iratoknak ezek a végső termékei. Az első fontos kérdés, amelyet érintenünk kell, hogy e források bár nem pótolhatják, de jelentős mértékben segíthetik a kutatók családrekonstrukciós munkáját. A végrendelet általában felsorolja - ha nem is mindig név, de szám szerint — az örökösödés során szóba jöhető személyeket, és az őket a testálóhoz fűző rokoni kapcsolatot. Ennél sokkal pontosabb adatokat ad a leltárak bevezető része — így a lányoknál a férj, a mindkét nembeli özvegyeknél a korábbi házastársak nevét, a kiskorúak és hajadonok esetében az életkort —, és ennek alapján szerencsés esetben egy-egy iratköteg négy-öt generáció leszármazásának vázát is szolgáltathatja. Az így kapott eredmény persze sem demográfiailag, sem genealógiailag nem tekinthető teljesnek, de a további kutatáshoz jó és alkalmas kiindulópont lehet. Emellett gyakran segítheti a házasodási szokások pontosabb megismerését egy- egy csatolt házassági szerződés is. A leltárak alapján felépített genealógiai váz egyúttal a család férfitagjainak foglalkozását is megadja, iparos mesterség esetében a céhen belüli mester/legény fokkal együtt. Másfajta ismeretanyaghoz segíthetik a kutatót az írni tudás, illetve az erre utaló adatok, körülmények. A sokszor betegségtől is befolyásolt aláírások - ha vannak ilyenek - írásképe e következtetésekhez kevés, ennél már lényegesen többet elárulhat például a végrendelet igen ritkán előforduló sajátkezű írása, illetve a hagyatékban található és felleltározott írásos munkák, azok jellegének 69
