Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)

A budai gyáripar a reformkorban. Gyárnokok a város társadalmában

nem is annyira a piaci követelmények, mint az állami megrendelések (hadiszállítások, stb.) kiaknázásával meggazdagodott iparosok révén, további hasonló szerződések reményében. Céhes kötöttségeiknek is megjelenő gondolkodásmódjuk és piaci kapcsolataik hiánya azonban fejlődésüket nem annyira segítette, mint inkább meghatározott szinten tartva, akadályozta. Ezért azután a teljesen új, sokkal hatékonyabb gazdasági szemléletmódot elterjesztő, és távolabbi, külföldi kapcsolataikat is maximálisan kiaknázó zsidó és az ő előtérbe kerülésükkel egyidejűleg nyugatról — többek között Svájcból - betelepülő, a feudális jogrendtől már elszokott szemléletű iparosok városainkba jövetele már komoly veszélyt jelentett a számukra.15

Láttuk, hogy forgalmuk és vagyonuk tetemes volt (2. és 3. táblázat), de — valószínűleg - nem számított igazán jelentősnek a kereskedők kezén lévő, illetve általuk forgatott tőke mellett: Derra Naum már az 1805. évi ínség idején 10 000 forint kölcsönt nyújtott Pestnek kamatmentesen, majd később, 2 év alatt 73 000 ft kölcsönt vett fel Sina Simontól.

Dumcsa Demeter 120 000 ft értékű házat vett 1818-ban, 80%-ában hitelre;

Pontzen Abrahám kereskedő vagyona 1804-ben 60 000 ft;

Rosenthal S. Naphtali, a későbbi textilmanufaktúra-tulajdonos, kézműáru-ke- reskedő, majd fűszer-nagykereskedő vagyona ugyanekkor 20 000 ft-ot tett ki.16

Úgy tűnik, a szükségszerűen kialakuló új szemlélet részét képezte a kereskedelmi és ipari tőke nagyobb mértékű összekapcsolódása is, amelyre korábban szinte példát sem találtunk: az iparosok önmagukban álltak, gyakran állami megrendelésekre és helyi igényekre támaszkodtak, nem vállalkozva a nagy tömegek kiszolgálására és a kereskedelem nyújtotta lehetőségek kiaknázására.17

15 Pietsch 1988.; Sándor 1959. Az 1840 és 1855 közötti időszakban Svájcból érkezett számos vállalkozó közül a két talán legjelentősebb Ganz Abrahám és Haggenmacher Henrik volt. Ausztria területéről érkezett Dreher Antal (Bécs) és Miesbach Alajos, akinek már külföldön is társa volt az a Dräsche Henrik, aki halála után átvette pesti vállalkozását is. Sokan jöttek a Birodalom más tartományaiból is. így például Prágából Pán József építész, de Gregersen Gudbrand Norvégiából érkezett.

16 BFL IV.1202.h. Pest város Tanácsának iratai. Jelentések, 1746-1847. 4588. (Pontzen), 4610. (Rosenthal); Mérei 1951. 38^10. p.

17 Jól jelzik ezt a vállalkozók nemesítései, illetve ennek motivációi is:

Gyika Konstantin (1813) állami gabona- és posztószállításai, kamatmentes kölcsönei, Lackenbacher Henrik és Bemát (1824) pénzadományok és hadiszállítások, Takátsy György (1822) közszükségletekre fordított adományai nyomán kapott magyar nemességet. A korszakban - úgy tűnik - főként a nagykereskedők, kereskedő-bankárok jutottak leginkább nemességhez, az iparosok, talán éppen a hadiszállításokban betöltött „kereskedő mögötti láncszem” szerepük, és ezzel is alátámasztott különállásuk miatt szorultak a háttérbe, illetve a hagyományos

54