Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)

A budai gyáripar a reformkorban. Gyárnokok a város társadalmában

lésének veszélye is előfordulhatott -, részint a vagyonleltárakból, hagyatékokból stb. származnak. A vizsgált esetekben a kimutatott termelési és forgalmi értékek (2. táblázat) reálisnak tűnnek, és vélhetőleg ilyen torzítás nem fordult elő.

Másfajta problémákat vethetnek fel a hagyatéki vagyonleltárak,9 bár egyedi vizsgálatoknál ezek jelentőségét nem szabad eltúlozni. Aktív gyámok után sajnos, nem találtunk hagyatéki leltárt, de két összeírás igen sokatmondó alapot közöl e kérdésről. Az egyik Müller Fülöp 1841-ből származó hagyatéki leltára, aki ekkor már 3^1 éve átadta a gyárát Schnapp Mihálynak, a másik pedig Fischer Jakab első feleségéé, 1846-ból. Ezeknek az értékeknek a súlyát növeli, ha mellé tesszük, Laboratz Ignác kalapgyáros, céhes mesterként elhunyt testvérének leltáradatait (3. táblázat), vagy bármely más céhes hagyatékot. Müller hagyatékából már kimaradtak az üzleti tételek, ugyanakkor Fischemé leltárában szerepelnek, de filológiai azonosítási problémák miatt itt sem vállalkozhatunk tételes elemzésükre, csak sommásan tekintjük át a fontosabb jellemzőket.

Fischerék gyárában 100 db cserzőkád (Bodung?) mellett mindössze 43 egyéb szerszámot és három mérleget találtak 4280 váltóforint értékben, ami a korabeli kézművesek néhány forintos értékei mellett tekintélyesnek mondható. A termelés hatékonyságának növeléséhez persze egyéb szempontok is hozzásegíthették a gyámokot. Pont Fischer esetében találkozhatunk azzal, hogy négy házából az egyik (Víziváros 227.) tetején bőrszárító padlás is volt.

Az építészettörténeti irodalomban mindössze három ilyen padlással épített vízivárosi házról rendelkezünk adatokkal: az említetten kívül a másik a Thoma- családé,10 11 míg a harmadik egy Wagner József nevű patikusé" volt. Mielőtt elcsodálkoznánk a patikus bőripari beruházásán, hozzá kell tennünk, hogy ez a tőkekoncentrációnak csak az első fele, ugyanis Wagner Fischer Jakab sógora, a három Fischer-testvér mostohaapja id. Thoma József volt.12

9 Erről részletesen lásd Gajáry 1988.

10 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL) Felhő Ibolya hagyatéka, 1960-1998.; Garády 1929.; Harrach 1980-1981.

11 BFL IV.1009.d. Buda város Telekhivatalának iratai. Telekátírási jegyzőkönyvek, 1824. (Wasserstadt) 240.

12 BFL IV. 1002.p. Buda város Tanácsának iratai. Árvaügyi iratok 1753-1862. III. 217/a. Csak érintőlegesen kívánjuk megjegyezni, hogy a többi gyámok családi kapcsolatai sem érdektelenek kutatási szempontból. Müller Fülöp egyetlen fia, Bemát, a pesti „A Megváltóhoz” nevű patika tulajdonosa, egyik veje, Kölber, a pesti kocsigyáros, a másik a módos, földbirtokkal rendelkező budai Trittenwein család egy tagja, a harmadik pedig az a Semmelweis nevű kereskedő, akinek egyik fia az orvos, Ignác volt. BFL IV.1002.p. 1753—1862. III. 415.

52