Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)

A budai gyáripar a reformkorban. Gyárnokok a város társadalmában

hogy egyszerűen kizárólag munkaszervezésre építve, még csak nem is saját műhelyükben dolgoztattak, hanem bedolgozó rendszerben.2

Vizsgálódásaink során a működő gyárak feltárásához, azonosításához elsődlegesen az adókönyvek jelenthettek kiindulópontot. Az adókönyvi bejegyzések3 alapján 1838 és 1839 között nem kevesebb, mint 12 gyárat számolhattunk össze, figyelmen kívül hagyva a cigaretta-, valamint a vegyianyag- és vegyiáru-készítő- ket. Bár ezek egy részét az irodalom is gyárként említi, azonban privilégiumukról egyelőre nem rendelkezünk adattal, adóösszegeik pedig erősen arra utalnak, hogy esetükben a „Fabricant” inkább csak készítőt, mintsem gyámokot jelenthetett. Ennek megfelelően, a gyár és gyámok fogalmakat az ebben a korban is használt értelemben és esetekben vizsgáltuk.

Bár ebben az időben Pest-Budán már jelentősre tehető a kereskedelmi tőke jelenléte, ennek az iparra gyakorolt hatásáról nincsenek adataink. így nem csodálkozhatunk azon, hogy a századforduló Pestjének ipari klasszifikációjában egyetlen, ferencvárosi likőrgyárat találhatunk, és negyed századdal később Schams is csak hat gyárat említett Budáról. Ez utóbbiak közül Müller kocsigyára volt az egyetlen, amelyik már a 18. században is működött.4

Ha megkíséreljük áttekinteni, hogy a három budai városleírás - Schams, Fényes és Palugyay — milyen gyárakat említ, igen bizonytalan képet kapunk (1. táblázat). Sajnos, tájékozódásunkat más, korabeli publikus források figyelembevétele sem sokban segíti.5

Amint azt láthatjuk, nyomtatott forrásaink - és közülük is kiemelten a megjelenés időrendjében középső, a Fényes Elek által készített munka - a gyárakat nézve bizonytalan adatközléseknek számíthatnak. Az azonban így is megállapítható, hogy a reformkori és korábbi gyárak nem voltak igazán jelentős és hosszú életű vállalkozások, mely kijelentést e munkák alapján sem bizonyítani, sem cáfolni nem tudjuk. Összevetve ezeket az adatokat az adókönyvekből és más forrásokból nyert információkkal, kísérletet tehetünk néhány kérdés árnyaltabb megválaszolására. A Schams-féle leírásban szereplő gyárakról láthatjuk, hogy 1838/1839-ben e gyárak

2 Bencze-Dombovári-Tóth 1984.; Endrei 1969.

3 Nagy 1958. 135. p.

4 Horváth 1840.

5 Fő forrásunk itt és a későbbiekben is; Budapest Főváros Levéltára (a továbbiakban: BFL) IV.1005.C. Buda város Adóhivatalának iratai. Adóösszeírások, 1785-1850.; BFL IV.1005.d. Adóbeszedési könyvek, 1786-1848.

50