Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)
A budai gyáripar a reformkorban. Gyárnokok a város társadalmában
Marci emlékének A BUDAI GYÁRIPAR A REFORMKORBAN GYÁRNOKOK A VÁROS TÁRSADALMÁBAN* A reformkori gyáripar a magyar iparosodás és tőkés fejlődés olyan kérdése, amelynek értékelése, sőt, már az ismerete is a kapitalizálódás szempontjából a mai napig is erősen vitatott.* 1 Viszonylag kevés iparos rendelkezett a gyárengedély vagy privilégium elnyeréséhez szükséges vagyoni fedezettel, így a gyárak száma igen alacsony volt. A gyárak jogviszonyairól szóló 1840:17. törvénycikkely megszületése előtt a szabad királyi városokban elsődlegesen anyagi fedezethez kötött feltételek mellett a Helytartótanácstól kérhették az engedélyeket, illetve a szabadalmakat. Gyári szabadalmat csak az az iparos kaphatott, aki „mind személybeli, mind vagyonbe- li képességgel bír”-t. Egyéb (munkaszervezeti stb.) megkötéseket és feltételeket nem támasztottak. Ismeretes, hogy például mind a bőr-, mind a textiliparban csak a nagyobb állóeszközök képezték a gyámok tulajdonát, és gyakran előfordult, * A dolgozat a Veszprémi Akadémiai Bizottság 1988 novemberében megrendezett Kézmüvesipar és társadalom című konferencián elhangzott előadás bővített, részben átdolgozott változata. A konferencián elhangzott előadás A kézművesipar halárain? Gyárosok, kézművesek és alkalmazottak Buda város társadalmában az 1840. évi ipartörvény időszakában címmel jelent meg. Ld. VI. Kézművesipari Szimpózium. Veszprém, 1988. november 15-16. Szerk.: Naoybákai Péter, Németh Gábor. Veszprém, 1989. 101-109. p. 1 A kérdés kutatásának fontosságára már Ungár László is utalt, mégis csak az utóbbi évtized során kezdődött meg a reformkori gazdaságtörténet alaposabb vizsgálata. A magyar gyáripar történetével foglalkozó szerzők munkái (Gelléri 1887.; Matlekovits 1911.) mellett lásd Eperjessy 1988.; Nagy-Bónis 1973. Más szerzők - mint például Endrei Walter - főként a műszaki vagy más technikatörténeti adatok feltárását végezték el mélyebben (Endrei 1969.), Mérei pedig filológiailag sok pontos adatból - az egyoldalú gazdaságfilozófiai indíttatás miatt - torz és téves társadalomtörténeti következtetésekre jutott a gyámokok tevékenységéről. Mérei 1951. A dolgozatban szereplő gyárnokok egyike sem szerepel lexikonjainkban vagy más, közkézen forgó publikációban, pedig igen érdekes lehetőséget nyújtana például Lengyel György munkájához hasonló elemzésük. Lengyel 1989. A szerző ezúton is köszönetét mond Bácskai Verának, Czaga Viktóriának, Halmos Károlynak, Kövér Györgynek és Lengyel Györgynek, akik részben hasznos tanácsaikkal, részben kézirataik rendelkezésre bocsátásával segítették munkáját. 49
