Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)

A pesti tanácsi vagyonleltárak, 1702–1848

iparosok magas száma megközelíti e réteg városi foglalkozásstatisztikai arányszámát, ugyanakkor az egyetlen kereskedői leltár valószínűleg csak véletlen eset.

Adatsoraink két ponton már az összevetés lehetőségét is megkérdőjelezve torzítanak: egyrészt a nemesek - bár nagy számban éltek a városban, polgárjogot nem szereztek, hiszen privilégiumaik többet biztosítottak számukra, mint amilyenekhez ennek révén juthattak volna, - hagyatéki eljárásait valószínűleg a birtokaik fekvése szerint illetékes megyei hatóságok folytatták le, másrészt pedig hogy a polgárjog megszerzésének alapja lehetett ház- és telektulajdon. Mivel ez nem foglalkozási kategória, csupán a polgárösszeírás alkalmazta e meghatározást a foglalkozás helyett. Az örökhagyók közé felvett öt háztulajdonos ügyirata foglalkozást nem tartalmazott, és az elhalálozottak e címen kaptak polgárjogot.

Tágítva statisztikai vizsgálódásunk időhatárait, nézzük meg az 1786 és 1800 között eltelt másfél évtized hagyatéki ügyeinek leltárait! Az ügyek elhúzódásának következtében a vizsgálatba vont iratok köre csak hozzávetőlegesen határozható meg; esetünkben 946 db ügyiratot tanulmányoztunk át.25 E szám azonban nem tartalmazza a tényleges ügyek számát, hiszen gyakran akadt arra példa, hogy a végrendeletet és a hagyatéki eljárás aktáit külön irattárazták, de ugyanakkor találunk leltáraink között korábbiakról készített másolatot is, amely az eredeti időpontban nem került a városi regisztratúrába. Utóbbiaknál feltételezhető, hogy a családok maguk őrizték meg a korábbi összeírásokat, így azután egy későbbi haláleset után, a vagyonelosztás kapcsán keletkezett jogvita eldöntésére vagy éppen megelőzésére csatolhatták be ezek kópiáját. Az ilyen esetek létrejöttének más, ugyanígy nem kizárható magyarázata az, hogy levéltáron belül szerelték az ügyiratokat. Számunkra azonban - az eredeti irattári segédletek hiánya miatt - ez az eljárás is érthetetlen, és az iratok évtizedeken át, élő anyagként történő kezelésére már csak az utalólapok, az ún. térítvények jelzéseiből következtetünk.26

Összeállításunkban csak minden elsőként rögzített leltárt vettünk figyelembe, tehát amennyiben újabb elhalálozás stb. miatt ismét leltárfelvételre került sor, számításaink során ezeket figyelmen kívül hagytuk. Feldolgoztunk viszont minden olyan ügyet, amely egy-egy iratban több örökhagyó után készített leltárt tartalmaz, és itt az örökhagyók száma volt a meghatározó. Ilyen feltételek mellett

25 BFLIV.1202.cc. a. m. 1-946.

26 Jó példa Neumayemé született Petz Franciska irata, amely 1842-ben keletkezett, és helyén egy 1909-es ügyirathoz történő csatolást jelző térítvény található. Természetesen az utóbbi ügyirat az elveszett eredeti segédletek hiányában azonosíthatatlan. Pauer Magdolna (fi787) végrendelete mellett Széky Péter hagyatéki iratait archiválták 1849/1850-től. BFL IV.1202.cc. a. n. 2561., a. m. 78.

34