Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)
A pesti tanácsi vagyonleltárak, 1702–1848
1740. január 22-én Joseph György, 1746. január 24-én pedig Praunsreitter János Ferdinánd részére kiadottak.13 Ezután már csak a Szlávy-féle híres, sok melléklettel megtűzdelt utasítás mondott mást a tanácsi ügyintézés kérdéseiben, de tárgyunkról újabb vagy a korábbiaktól eltérő módon nem rendelkezett.14 E rendelkezés nyomán állították fel a városi törvényszéket, és ezzel a hivatali szervezetben, majd 1773-tól személyileg is különvált a tanács és a bíróság. A város népességének növekedésével megkezdődött a külterületek beépülése, mely folyamat magával hozta ezek bevonását az igazgatásba.15 Első lépésként, 1736-ban létrehozták a külvárosi bíró tisztét, aki a későbbi alsó külváros (Józsefváros) igazgatási irányítója, kisegítője lett. Utasítása részletesen szabályozta feladatkörét, de a hagyatéki eljárásokban történő szerepéről nem találunk benne adatot, mint ahogyan a felső külváros (Terézváros) bírája részére 1765-ben kiadott instrukcióban sem. Csak feltételezhetjük, hogy az eljárás feladatait ekkor még maradéktalanul el tudta látni a tanácsi adminisztráció apparátusa. Ez a helyzet újabb 2 évtized alatt változott meg: a terézvárosi bírónak 1787. június 2-án kiadott, új hivatali utasítás 6. pontja már előírta az elhunytak javainak zárolását.16 13 BFL IV.1202.j. 5. sz.; Bónis 1974. 137. p. Utóbbi említi a Sózér Tádé részére, 1751. április 27- én kiadott instrukciót is, mint az utolsó ismert átiratot, ezt azonban nem sikerült fellelnünk. A számadáskönyvekben sem sikerült Sözerre vonatkozó adatot találnunk, bár Schmall is említi, mintaki 1751-ben nyerte el e hivatalt. A számadáskönyvek tanúsága szerint 1751 végéig Johann Michael Krines látta el e tisztet, a következő hónapokra szóló kötet pedig Gregorius Stojkovics nevét jelzi, akiről viszont - a poszt viselőjeként - Schmall nem tud. BFL IV. 1213.b. Pest Város Kamarási Hivatalának iratai. Számadáskönyvek; Schmall 1899. 1. köt. 233. p. Schmall téves adatokat közöl a fizetésekről is. Szerinte 1748-ban és 1773-ban 250, 1798-ban és 1823-ban 400, 1848-ban pedig 600 fi volt az árvaszámtartó (később árvaatya) éves fizetése. Schmall 1899. l.köt. 108. p. Ezzel szemben 1748-ban még csak 150, 1754-ben 200, 1770-ben 300 ft-ot jegyeztek be a számadásba, és csak 1794-ben érte el az évi fizetés a 400 ft-ot. 14 A Szlávy-féle utasítást lásd BFL IV. 1202,j. 1.; Bónis 1974. 105-114. p. A tárgyunkhoz tartozó, 26. számú mellékletet utóbbi nem közli, dolgozatunk lezárásakor az árvaszámtartói utasítások (BFL rV.1202.j. 5.) között volt fellelhető. 15 E területek korábban is a város tulajdonában voltak, de főként mint mezőgazdasági megmü- velésű földek, így csak tulajdonjoguk szempontjából tartoztak az igazgatás és adminisztráció érdekkörébe. 16 „Bizonyított halálesetnél a bíró egy esküdt mindenkori bevonásával, pecsétjükkel, egy ideiglenes zárlatot adjon ki, de a tanácsnak, vagy ha maga nincs összeülve, a polgármesternek mindenkor, mielőbb részletes jelentést készítsen. " BFL IV.1202.j. 18. 28
