Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)
A pesti tanácsi vagyonleltárak, 1702–1848
Néhány év múlva, 1730-ban Kerschbaumer már tanácsnok volt, és később két ízben is bíróvá választották. Árvaszámtartói beosztásának éppen tanácsnokká választása vetett véget.9 1731 -ben kamarai vizsgálatot folytattak a városnál Laffert Ferdinánd báró vezetésével, amelynek eredményeként megszületett az első, a pesti tanács általános működését szabályozó utasítás. E 24 pontból álló statútumot a magyar kamara végül is 1732. október 8-án fogadta el és adta ki a városnak. A 9. pontban három tanácsnok lemondatásával és a helyükre külső tanácsosok alkalmazásával az általuk betöltött tisztségeket átszervezték. E három érintett hivatal a kamarásé, a telekhivatal vezetőjéé és az árvaszámtartóé volt.10 11 Ugyanezen utasítás 17. pontja megerősítette a hagyatéki zárlat és leltározás kötelezettségét, újdonságként pedig annak hatályát az elhalálozott nemzetiségétől és vallásától függetlenül mindenkire kiterjesztették." Rendelkezésre álló adataink szerint ez a szabályozás egészen 1848-ig érvényben marad, amikor is a hagyatéki eljárás számos ponton megváltozott, és a tanácsi joghatósági szerepet a törvényszékek vették át.12 A város igen gyorsan reflektált a biztosi vizsgálat eredményeire és a statútumra. Még annak kamarai elfogadása előtt, 1732. március 1-jén kiadták az árvaszámtartói utasítást az új tisztviselőnek, Gerstl Józsefnek. Az e kinevezéskor kiadott instrukciók lényegében ugyanúgy megegyeztek a korábbival, mint az 9 KovAcs 1943. 74-76. p. 10 BFL IV. 1202.j. 5. 11 „Az özvegyek és árvák nagyobb biztonsága érdekében, és a rosszindulatú gyanúsítgatások távoltartására, az ez ügyben már többször említett tanács bármiféle elhalálozás esetén gondoskodni fog arról, hogy a tanácsi jogszolgáltatás pecsétje alatt zárolják, és az erre felesküdött személyek leltárba vegyék az eltávozott fennmaradt javait, nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül, azaz a németeknél és magyaroknál éppúgy, mint az egyesült és görög szertartású rác polgárok és lakosok esetében. " (Jancsó Éva fordítása, amelyért ezúton mondok köszönetét.) BFL rV.1202.j. 5. 12 A hagyatéki eljárás - jogszolgáltatási jellege ellenére is - a tanács hatáskörében maradt. Ezt az bizonyítja, hogy azt a tanács tisztviselői végezték, és minden esetről az eljáró beszámolt, amelyet a jegyzőkönyvekben is rögzítettek. E helyzeten változtatott 1849 után az osztrák törvénykezés és joggyakorlat bevezetése, amelynek részeként a hagyatéki eljárás - elvben - a törvényszékek feladata lett. A gyakorlatban még ekkor sem számolták fel a tanácsi ügyintézés e részét, hiszen, ha kisebb arányban is, de továbbra is részt vett a tanács ebben az eljárásban. A későbbi kutatás feladata lesz, hogy tisztázza, milyen esetekben maradt meg a tanács eljárási joga, amely az iratok tanúsága szerint 1861-ben, a Visszaállított Városi Törvényszék felállítása idején szűnt meg. 27
