Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)

Áll egy ház, valahol… Egy vízivárosi ház dezidentifikálása

lekegyesítéssel egyidejűleg nyilván nagyobb építkezésre is sor került. Építési hatóság nem lévén, szintén csak sejthetjük, hogy az Erhard család tulajdonlása alatt, valamint az Erhard - Franz Damian tulajdonosváltás előtt nagyobb építkezések lehettek, hiszen egy viszonylag stabil pénzértékű 20 esztendő alatt megjelenő közel kétszeres érték mással nem magyarázható. Ugyanakkor az Erhard - Damian- örkösök közötti adásvétel értékcsökkenése feltételezi a család szorultabb anyagi helyzetét.

Nem tudhatjuk ugyanakkor, hogy a Beck-féle ingatlanvásárlás számszerű értéknövekedése mögött csak a pénz értékromlása vagy beruházás is áll-e. Ezzel egyidejűleg szem előtt kell tartanunk azt a körülményt is, hogy ez az időszak már a pénzügyi „visszarendeződés”, az értékesebb konvenciós forint visszatérésének ideje. Ez az értéknövekedés mértéket még inkább nagyítja, ráadásul az adásvétel alig 1 évvel a pusztító árvíz után történt, amely közismerten segítette a spekulációs üzleteket is.

Az épület Damian 1799-ben történt vásárlása után - az 1805. évi országgyűlési szállások könyve szerint - valószínűleg igen szegényes, szerény iparos-pol- gárház lehetett.6 7

4. táblázat

A szállásösszeírás adatai1

helyiség

utca (fszt. + félem.)

cubicula

szoba

1 + 1

culinae

konyha

1

camera

bolt

dispensae

?

1

stabula

istálló

currule

kocsiszín

cellaria

kamra

1

6 BFL IV. 1002.ss. Buda Város Tanácsának iratai. Országgyűlési szállások jegyzőkönyvei, 1805.

7 Az összeírás tartalmazza a megnevezett helyiségeket udvari és egyéb fekvésű részekben. Ezek az érintett ház esetében üresek, így közlésüket mellőzzük. A camera - dispensae - cellaria meghatározásokat a szótári értelemmel néhol ellentétesen a rovásos összeírás gyakorlatában egymást átfedő vagy egymásnak ellentmondó összefüggésben is megjelölték.

231