Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)

Szempontok a Zwack-szeszgyár 1915 és 1950 közötti történetének megírásához

Bevezetésként jeleznünk kell, hogy a dolgozathoz tartozik két melléklet, amelyek az alább tárgyalt időszakhoz csak részben kapcsolódnak.

Elsőként kell megemlítenünk a családfát (1. melléklet), melyben feltüntettünk minden olyan személyt, aki az eddigi kutatások során bármilyen összefüggésben előkerült. Fontos ez azért is, mert sok esetben olyan kapcsolatokra is fény derült, amelyek esetleg nem is annyira a család, hanem inkább a gyár szempontjából lehettek/voltak fontosak. A családfán mindazokat az adatokat, amelyek nem anyakönyvből vagy más, azzal egyenértékű hivatalos iratból, hanem bárminemű utalásból - például végrendelet, hagyatéki eljárás, peres irat stb. - származnak, vagy következtethetőek ki, dőlt betűvel közöltük, a rájuk vonatkozó ismert, alapvetően bizonytalan időponttal.2

Bár nem szorosan a családfához tartozó kérdés, itt említjük meg, hogy a korabeli általános szokásoknak megfelelően, gyakori volt a személynevek magyar és német nyelvű párhuzamos - például Ricki~Róza, Max~Mór, vagy Max~Miksa — használata, amely később olyan egyéni névváltást is eredményezhetett, mint az látható Jenő~János vagy éppen Abrahám-Sámuel~Ákos esetében. A családfán vagy annak jegyzeteként igyekeztünk valamennyi névváltozatot feltüntetni, de a dolgozatban többnyire csak az elterjedtebb vagy gyakrabban használt formát használjuk, miáltal egyszerűen megoldható a két Max nevű testvér elkülönítése is.

A 2. melléklet a váltótörvényszék, illetve később a cégbíróság cégkönyveinek valamennyi, a gyárra vonatkozó bejegyzését tartalmazza betűhív átírásban, függetlenül attól, hogy azok esetleg már a most tárgyalt korszakon túli időszakra vonatkoznak.3

Meg kell jegyeznünk azt is, hogy jelen munkánk első részében fő célunk az események leíró bemutatása, mégpedig elsődlegesen a család történetének szem2 így például Helena Guttmann és lánya, Marie csak Zwack József 1914. évi végrendeletében szerepel: az anya mint „Grossnichte”, azaz másodfokú unokatestvér. Zwack József „alapvég- rendelet”-e 1904-ben készült, ehhez 1907-ben még két kodicillt (fiókvégrendeletet) készített, ám a nevezett unokatestvér azonban ezek egyikében sem szerepel, csak a harmadik, 1914-ben keletkezett kodicillben, mégpedig olyan kitétellel, hogy a leány a neki szánt hagyatékhoz csak 18. életéve betöltése után juthat hozzá. Ebből pedig következik, hogy a gyermek 1914-ben még nem töltötte be ezt az életkort, vagyis 1896 után született. Megkockáztatható, hogy 1907 után olyan körülmények közé került a család, hogy Zwack József szükségesnek vélte a róluk való megemlékezést. E kérdés már meghaladja a jelen írás tárgykörét, és forrásokkal sem tudjuk alátámasztani, hogy a korábbi végrendeletekben miért nem szerepelnek.

3 Mellőzzük az iparengedélyekre vonatkozó ún. iparlajstromok adatainak közlését, tekintettel arra, hogy a IX. kerületi polgármesteri hivatal folyamatos rendezés és fertőtlenítés után ezeket csak a közelmúltban adta át a levéltárnak, így feldolgozásuk még folyamatban van.

194