Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)
Óbuda lakosságának rétegződései a 18. század végén
adóalap/jogállás jobbágy [fő] házas zsellér [lő] házatlan zsellér [fő] ismeretlen [fő] összesen [fő] ipar, 3. osztályú 9 66 55 3 133 „Hantierung”, 1. osztályúi1 „Hantierung”, 2. osztályú 9 17 3 1 30 Bár csak közvetve hozható összefüggésbe a vagyoni helyzettel, mégis hasonló képet kapunk a rétegződésről, ha megnézzük, mely háztartásokban alkalmaztak inast vagy cselédet. Ezeknek ugyanis 70, illetve 77%-a jobbágyoknál teljesített szolgálatot (3. táblázat). 3. táblázat A szolgaszemélyzet megoszlása az adózók jogi státusa szerint, 1788/1789* foglalkozás/ jogállás jobbágy [fő] házas zsellér [fő] házatlan zsellér [fő] ismeretlen [fő] összesen [fő] összlakosság 218 366 198 84 866 inas 40 5 2 10 57 cseléd 57 14 374 A lakosság területi elhelyezkedését már korábbi írásunkban vázoltuk.4 5 Az ott vázolt képet erősíti az 1788/1789. évi adóösszeírás jogi státus szempontjából való elemzése, miszerint a település négy nagyobb régióra osztható, amelyek többkevesebb pontossággal már a kutatás jelenlegi stádiumában is elhatárolhatók egymástól, és ez nem változott a 18. század végéig.6 Számunkra, az iparűzők szempontjából a legfontosabbnak az ún. délkeleti és nyugati régió látszik. Előb4 Uo. 5 Gajáry 1995. 6 A város topográfiájáról, házszámainak változásairól ugyancsak Gál Éva készített körültekintő és alapos összefoglalást (Gál 1979.), a háztelkek aprózódása miatt azonban igen nehéz a házszámok változását nyomon követni. 177
