Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)
Ünnep és „ünneplés”. Egy színházi bemutató a dualizmus hajnalán
És hogy valójában mit láthatott a pesti közönség, azt igen problematikus lenne felelősséggel meghatározni. A kérdést komolyan Langer idézett ismertetése juttatta az eszembe: „Az ide [ti. a negyedik felvonás elejére - G. I.] szőtt harmadik felvonásbeli finale erőteljes ugyan... ”19 - még csupán nem lehetett érteni, ám az értetlenséget fokozta, hogy a kéziratos színházi szövegpéldányok sem egyeznek. Az eltérések egy része azonban még magyarázható, nevezetesen a rendező olasz nyelvű szövegből/kottából dolgozott, így minden idézete olaszul írott, nyilvánvalóan azért, mert az utasítások sorát még akkor készítette el, amikor már látta a párizsi előadást. Erre, illetve ennek másolására több helyen is utal, de Ábrányiék még nem készültek el a fordítással. Ugyanakkor a súgó és az ügyelő példánya már elvileg a teljes magyar nyelvű szöveget tartalmazta, ám mégsem ugyanazt. Nem csak arról van szó, hogy a kiemelten vizsgált jelenetben a „ Mennyei hang ” szövege csak a súgó példányában szerepel, ám az ügyelőében nem, de az egész jelenet a súgó példányában valóban a negyedik felvonás végén van, azzal a záradékkal: „ Csengetek! ” A rendező és az ügyelő példánya ezzel ellentétben a harmadik felvonás végén szerepelteti a jelenetet. Akkor végül mit is látott a közönség? Valamit segít a kérdés megoldásában Ábrányi recenziója: „A harmadik felvonásban, ha valaki a szövegkönyvet követi, nehezen fog eligazodni a pesti előadáson. A harmadik változással kezdik, utána jő a ballett, a negyedik bevégző jelenetet pedig kihagyják, hogy a negyedik fölvonás végét tegyék imposánt csattanóssá annak börtöni végjelenete helyett, melyet ismét átvisznek az ötödik fölvonásba. Ez lehet indokolt a rendezőség részéről a látványosságokkal való gazdálkodás, de nem lehet a szöveg következetes folyama tekintetéből. ... Különben ez már így megy. A rendezőségek nem sokat törődnek sem a jelenetezés, sem a szöveg hűségével. Csak a hatás legyen meg. Ez minden. "20 21 Gyaníthatjuk, hogy a jelenetek ilyen cseréje nem egyszerűen csak a látványosság kedvéért történt, bár ez is előfordult máskor, és ezt valószínűsíti, hogy egy wagneriánus költő, az eredeti olasz szöveg fordítója hívja fel a kimondhatatlanra a figyelmet: ez az a jelenet, amelyet őszintén elemezni, ismertetni nem lehetett. Ráadásul: „Az eredeti szöveg szerint Carlos már fogoly a negyedik felvonásban. Az itteni felforgatás szerint pedig még azután is pompában szerepel, midőn már Fülöp fölfedezte viszonyát nejével, és elzáratja. ”21 - írta Ábrányi, és még ő, a fordító is tévedett: Carlos azért került börtönbe, mert kardot rántott apjára, és nem azért, mert képe Erzsébet ládikájában volt. A kérdés persze nem zárható le ennyi19 Langer 1868. 20 Ábrányi 1868. 255. p. 21 Uo. 171
