Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)

Ünnep és „ünneplés”. Egy színházi bemutató a dualizmus hajnalán

vei, hiszen a negyedik felvonás végén már egy további szereplő sem jelenhetne meg az udvar részeként: Eboli, akit a királyné addigra - a negyedik felvonásban - száműzött, így nem lehetett részese semmilyen udvari ünnepségnek. Ám „Eboli hercegnő ott áll, mint a bos[s\zú fenyegetése. ”rn

Ez a helyzet azonban már valahol a tények mögött örökre feloldhatatlanul maradó kérdések körébe tartozik, amelyet a korabeli politika ismeretének segítségével sem valószínű, hogy megoldhatnánk. Nem remélhetjük, hogy előkerül még dokumentum arra vonatkozóan, hogy „csak” átrendezték a jeleneteket, vagy e mögött valami politikai indíttatás is volt, de nem feledhetjük Arany János sorait sem:

„Levágva népünk ezrei, Halomba, mint kereszt, Hogy sírva tallóz aki él: Király, te tetted ezt! ”

OSzK SzZt

Ábrányi 1868.

Eősze 1969.

H 1868. HEL 1868.

Hivatkozott irodalom

Országos Széchényi Könyvtár. Színháztörténeti és Zeneműtár.

Ábrányi Koméi: „Don Carlos”: először adatott a nemzeti színházban március 14-dikén. Fővárosi Lapok 1868. március 17. 254-255. p.

Eősze László: A Don Carlos eszmevilága és zenei kifejezésmódja. Magyar Zene 1969. 3^J. sz. 297-302. p

„Don Carlos”: Verdi dalművel először adatott a nemzeti színpadon mart. 14-dikén. Hon 1868. március 17. 2. p.

„Don Carlos szövege”. A Hon Esti Lapja 1868. március 14. 2-3. p.

22 HEL 1869. 4. p.

172