Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)
Ünnep és „ünneplés”. Egy színházi bemutató a dualizmus hajnalán
A hat fiamingi képviselők maguk maradnak jobbra, megütközve a visszatartott liuraggal, a máglyára mutatva felkiáltanak. " /K. 38. föl. v./ „ Te ég eltűröd ezt!... S e máglyát el nem oltod! Nevedről ah! Törüld ki e szörnyű foltot” [U. 87. pf míg a Mennyei Hang „Az ég kapuja Jö! tárul lm előttetek majd ti szegény lelkek Oh az őr honában ah " /S. 33. ff „Égnek üdv!"/Ü. 87. p.J- válaszolnak a szerzetesek. Böhm rendezőpéldányában az utolsó percekről csak ennyi áll: Az egész menet indul, a mint jött, az az hátulról kezdve, míg a függöny le nem éreztetik. A 6 fa módi elöl marad maga. Egy hang az égből balra. Kar a közönség felé fordulva: «égnek üdv!» ” [B. 47. fal. v.J Az itt vázolt cselekményü, hozzávetőlegesen 20 perc időtartamú jelenet a sok apró fordulat mellett végül is az opera dramaturgiai csúcspontjának tekinthető, hiszen - túl azon, hogy Carlos sorsa itt pecsételődik meg végérvényesen, Posa tettét félreértelmezve a király „előlépteti”, Carlos pedig csalódik barátjában - a király mint földi uralkodó eldönti a protestánsok sorsát. Hogy e földi uralom mennyire véges, azt a következő felvonás elején a Főinkvizítor fogalmazza majd meg. A királyra pedig kardot rántani mindig, minden történelmi helyzetben lázadásnak minősült, így következésképpen Carlos bezárása is természetesnek tekinthető. Ugyanezt a cselekményt a Hon Esti Lapja „beharangozásként” így mesélte el: „ Változás következik, egy templomtér. Katonák jönnek flamandi elítéltekkel, s a papok a bosszú napjáról énekelnek. Nagy fénnyel jön a király és királyné, midőn Carlos is megjelen, bocsánatot kérve az elítélteknek, kik hazájuk szabadságát óhajtják. A királyné pártolja őket. Carlos kéri atyját: tegye őt flamandi királylyá. Atyja azt feleli: »tán hogy kardot adjak kezedbe, melylyel atyádra törj?« Erre Carlos kardot ránt, fogadva, hogy szabaddá teszi Flandriát. Meg van döbbenve mindenki. »El kell venni kardját«, kiáltja a király. De senki sem meri. Erre Marquis Póza lép oda; ő veszi el. A máglya lobog, s a király fal van indúlva fia ellen, s Eboli hercegnő ott áll, mint a boszú fenyegetése. ”'2 Langer Viktor szerint: „Az ide [ti. a negyedik felvonás elejére - G. I.] szőtt harmadik felvonásbeli finale erőteljes ugyan, hanem túlságosan hosszú. A papok 12 12 HEL 1868. 169
