Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)

Ünnep és „ünneplés”. Egy színházi bemutató a dualizmus hajnalán

Ugyanakkor a Vasárnapi Újság március 22-ei számának mellékletében a beszámoló igen szűkszavú: ,, Rendkívüli előadásul, fölemelt helyárakkal... ”9 való beharangozás után az éppen 24 soros írás mindössze a színpadképek vázlatos, hiányos felsorolására szorítkozott, végkicsengésként megjegyezve: „E látványok s Verdi zenéje kétségkívül sokáig fönn fogják tartani »Don Carlost« a közönség tetszésében. ”9 10 11

S most vizsgáljuk meg e műnek azt a jelenetét, amelynek léte felkeltette figyelmemet a forradalom emlékei kapcsán, és vessünk egy pillantást az opera harmadik felvonásának végére, az önálló képként megjelenő/megszólaló úgynevezett „Gran Finale”-ra! A kép ezt a finálé-egységet csak az átdolgozások során kapta meg, eredetileg több jelenetből állt, és a „Finale” megjelölés még csak a máglyák fellobbanásakor szerepelt a szövegben. Az ismertetésben Abrányiék szövegfordítását, Böhm rendezőpéldányát, valamint a súgó- és ügyelőpéldányok szövegét is idézzük. Az előadásról kottapéldányt ez ideig nem sikerült fellelnünk.11 A kép helyszíne a Notre Dame d’Atocha templom előtti tér, cselekménye:

„A függöny felhúzásával a csőcselék elárasztja a színpadot, melyet alig bírnak visszatartani az Alabárdosok. ” /R. 28. fol. v.J A királyi udvar autodafé ünnepére készül. Az udvarhölgyek és a grandok öröménekekkel fogadják az uralkodót:

„E nap a vígság, a kéjnek napja - Üdv neked ó te nagy király!

A fiüd sugárit tőle kapja.

Elébe hajlik a világ. Híven kövesse őt a szerelmünk,

Méltó csak ő lehet rá - Nevét büszke fény fogja által,

Örök s nagy mint egy óceán. ” {Ü. 78. p.j

Lassú, komor zenében dominikánus /R. 29. föl. v./ szerzetesek kísérik át a színpadon a máglyahalálra ítélt protestáns eretnekeket.

9 VÚ 1868.

10 Uo.

11 A cselekmény ismertetésében álló vastag betűvel szedtük a mű eredeti szövegéből származó idézeteket Abrányiék fordításában, míg dőlt vastag betűvel a kéziratos színházi forrásokat, az alábbi jelölésekkel. !t Böhm Gusztávnak a párizsi előadás alapján készült rendezőpéldánya (OSzK SzZt MM 13. 603.); B. Böhm Gusztáv kézírásával fennmaradt rendezőpéldány, magyar nyelvű szövegidézetekkel (OSzK SzZt MM 13. 603.); y. A súgó példánya (OSzK SzZt MM 13. 602.); & Az ügyelő példánya (OSzK SzZt MM 13. 605.).

167