Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)
Ünnep és „ünneplés”. Egy színházi bemutató a dualizmus hajnalán
ÜNNEP ÉS „ÜNNEPLÉS” EGY SZÍNHÁZI BEMUTATÓ A DUALIZMUS HAJNALÁN Alig néhány évvel ezelőtt, 1997-ben Kövér György barátomnak köszönhetően részese lehettem egy március 15-ei ünneplés előkészítő munkálatainak. Ennek során a nemzeti ünnep ünnepléstörténetét kívánta bemutatni a Duna Televízió, Hanák Gábor és Ordódy György irányítása alatt, Szabó Dániel és Gyarmati György közreműködésével. Utóbbi szerző azóta könyvet is írt a kérdésről Március hatalma - a hatalom márciusa címmel. E munkában az én szerepem a művészeti, elsődlegesen a zenei rész kidolgozása volt. Ekkor, a sajtóanyag tanulmányozása során figyeltem fel elmesélendő történetünk érdekességeire. Verdi Don Carlos című operájának ősbemutatója 1867 márciusában volt Párizsban. A mű - az akkori körülményeknek természetesen megfelelően - igen rövid idő, 1 esztendő alatt eljutott a pesti Nemzeti Színház színpadára, és 1868. március 14-én tartották meg a bemutatót. Az előadást Böhm Gusztáv rendezte, a librettót a Wagner-párti Ábrányi Kornél és fia, Emil fordította. A müvet a korabeli külföldi és hazai kritika fanyalogva fogadta, főként hosz- szúsága miatt. Azt már csak az utókor szavával tehetjük hozzá: minden bizonnyal nagyon zavaró volt, hogy a „boldogtalanság operáját” láthatták, hiszen annak cselekménye során a király és valamennyi főbb szereplő folyamatosan csalódik, és többnyire e csalódásokból adódó intrikák vagy valódi félreértések viszik előbbre a cselekményt. ,,A hat főszereplő közül kettő szimbólum. Posa a humanizmusé, a Jőinkvizltor a dogmatizmusé ......... A többi négy szereplő - ember, tehát ingadozi k ...a bosszú és a bűnbánat, ...a tiszta szerelem és a kötelesség, ...a király s az ember ... között őrlődik. Jól mutatja e kettősséget az első felvonás végén Posa és Fülöp duettje: ,,A király mindössze nyolc hangot énekel Posával együtt, azt is ellenmozgásban.,>2 Ugyanezt a személyek kettősségéből adódó helyzetet Várnai Péter „ ... a hatalom és az egyén, más felfogásban a politikum és az érzések konfliktusa ... ”3-ként jellemezte. Ennek a Fülöp-Posa kettősnek van egy kísérő motívuma, amely akkor szólal meg, amikor a márki a „ ... a király »békéjéről« énekel, 1 1 Eösze 1969. 298. p. 2 Eösze 1969. 301. p. 3 Várnai 1969. 303. p. 165
