Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)

Óbuda keresztény népessége és társadalma a 18. század végén, 1786–1789. Esettanulmány

józsefi kor végére reálisan hozzávetőlegesen 3500-3700 főre becsülhető Óbuda keresztény népességének létszáma."

Ehhez képest - mint láttuk - 761 adózót és háztartásukban mindössze 1042 lelket írtak össze a 16 év alatti gyermekek nélkül. Ez azt is jelenti, hogy a zsellérek családja teljes mértékben kimaradt az összeírásból, és miután nem tudjuk meghatározni az iparosok körét, így a legények és inasok száma is csak annyiban becsülhető meg, hogy mesterenként egy-kettőnél több nem lehetett. Ezt támasztja alá az is, hogy a „connotatio” bejegyzései szerint a legények többnyire egymást váltják, azaz ugyanannál a mesternél egy-két napon belül van bejegyzés egy távozó és egy érkező legényről, inasról ellenben alig. Kivételnek - és talán egyenesen „csemegének” is - számít a „connotatio”-ban a 663. számú ház, ahova mindössze 3 hónap alatt nem kevesebb, mint 14 szabólegény költözött be. Ez nyilvánvalóan az irodalomból ismert, a katonaság részére ruhát készítő konfekcióüzem volt. Ugyanakkor a ház mint ingatlan után Johann Leeb adózott, akinek személyéről ez ideig nem derült ki több.11 12

A demográfiai viszonyokra jellemző, hogy akkor, amikor évente 200-260 születést anyakönyveztek, a dikális összeírásban mindössze 58 fiú- és 68 lánygyermek szerepel, miközben közel ugyanennyi volt a cseléd (73) és inas (57). Ha ezeket összevetjük a „connotatio” hasonló, a cselédek, az inasok és a szolgák számát rögzítő adataival, úgy tűnik, hogy feltételezhetően az ilyen korú gyermekek „településen belüli vándorlásáról” is szó van, így tehát mintegy 120-ra becsülhetjük a 10 év feletti, de már külön élő gyermekek számát. Mint utaltunk rá, a „connotatio” nagyszámú szolgaszemélyzet mozgására, költözésére tartalmaz adatot, amely a teljes ide tartozó foglalkozási csoportnak csak egy - meghatározhatatlan arányú - része lehet. E feltevésünket támasztja alá az is, hogy a cselédek és inasok száma főként a város középponti területén, valamint a belső szélén volt kiugró. Itt gyakori volt az egy háztartásban - főként jobbágyoknál - egyidejűleg tartott cseléd és szolga is, míg a szegényebb északi régióban, illetve a nyugati régió felső részén inkább a házas és házatlan zsellérek alkották az összeírtak túlnyomó részét.

11 Schams 4000 római katolikus, 20 evangélikus, 146 református és 3210 izraelita lelket említ Óbudán. Schams 1822. 637. p.

12 Endrei nem tesz róla említést. Ld. Endrei 1979. A konfekcióra termelő szabómanufaktúrák túlnyomó részben engedély nélkül, az utókor számára felderithetetlenül működtek, mind a helyi piacra, mind a katonai szállításokra történő termelés esetén.

149