Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)
Óbuda keresztény népessége és társadalma a 18. század végén, 1786–1789. Esettanulmány
Természetes népszaporulat Az anyakönyvi adatok összesítése során rögtön problémával találjuk magunkat szembe. A természetes népszaporulat a vizsgált 4 év során hol csökkent, hol nőtt, összességében azonban 22 fővel csökkent (3. táblázat). Ha egymás mellett nézzük a két adatsort, és hozzátesszük, hogy Gál Éva az 1758 és 1767 közötti időszakra átlagosan évi 6 fő, azaz 2,2%o-nyi természetes népszaporulatot tudott kimutatni, a vizsgált 4 évben ez átlagban 5,5 fős természetes fogyást jelent, amelyből 2-2 és volt pozitív, illetve negatív előjelű.13 A házasságkötések A házasságkötések kérdése már bonyolultabb és mégis egyszerűbben áttekinthető kérdéskör. Az egy generációval korábban betelepített népesség a vizsgált időszakban, tehát 1786 és 1790 között már helybelinek számított, és nemigen fordult meg házassági ügyben a plébánián. A népesség viszonylag stagnáló volt, csak a szokásos mobilitás mutatható ki az anyakönyvek alapján. Ezeknek külön előnye, hogy általában többé-kevésbé letelepedettnek tekinthető, de elsőgenerációs bevándorlók esetében is feltüntették a születési/származási helyet, és ezt nemcsak a férfiak, hanem a nők esetében is megtették. Innen tudhatjuk, hogy a nők 83-85%-a helybeli volt, az 1788. év kivételével, amikor arányuk elérte a 95%-ot, ám a férfiaknak csak 60-70%-a mellett nem volt feltüntetve más származási hely. Az is igen jellemző, hogy a menyasszonyok esetében mindössze két ízben találkozunk olyan adattal, miszerint más település lakója - egyszer budai, egyszer pedig megállapíthatatlan származású -, ugyanakkor a vőlegények között évente 3-4 ilyen eset is előfordult, ami az évi 45-60 házassági bejegyzés mellett nem elhanyagolható tényező. Az első házasságkötések átlagos életkora a férfiaknál 25-26, a nőknél 20-21 év közé esett, amely alól csak 1788 volt kivétel. A házasságkötések alacsony száma (47) ellenére az első házasodó nők átlagéletkora ekkor mindössze 17,1 év volt. Ez, és a következő esztendő az adatok szerint más szempontból is kiemelkedőnek tekinthető. Korábban az esketések átlag 80- 83%-át az első házasságok tették ki, ám ekkor „fordult a kocka”, pontosabban az egyensúly, és 1788-ban már csak 78, 1789-ben pedig mindössze 65% volt az első házasságát kötő férfi. A nőknél csak az 1788. év jelentett elmozdulást 76%-kal, a következő évre visszaállt a korábbi egyensúly, amely különösen fontos a termé13 Gál 1988. 78. p. 150
