Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)
Óbuda keresztény népessége és társadalma a 18. század végén, 1786–1789. Esettanulmány
1. táblázat Az óbudai adózok száma, 1765-1789 év az összeírás fajtája fő 1765 uradalmi 625 1766 uradalmi 633 1766/1767 uradalmi 656 1770 úrbéri 672 1776/1777 uradalmi 792 1788/1789 uradalmi 761 Amint látjuk, a Gál Éva és mások által említett, az összeírások típusára, funkcióira vonatkozó problémák igen erősen érzékelhetők az adatok alapján. Az, hogy a betelepülés egy intenzívebb időszakában az adózók száma közel 25 esztendő alatt alig csak 136 fővel emelkedett volna, kevéssé hihető, főként akkor, ha figyelembe vesszük az 1776/1777. évi dikális összeírás adatait is. Amennyiben ehhez még hozzátesszük azt is, hogy az egyes összeírások között nemcsak számszerű, de egyéb tartalmi differenciák is vannak. Lássunk egy ezt igazoló példát: 2. táblázat Tatalmi eltérések az 1787/1788. évi népmozgalmi és az 1789. évi dikális összeírás adatai között házszám „connotatio” (1787/1788) dikális összeírás (1789) 99 Gemeinde Schulhaus Schulhaus 112 (fogadós költözik be) Caal Haus 113 Normall Schulhaus Thomas Wadendorfer 598 (eltávozik egy inas) üres telek Ugyanakkor e csak találomra történő helyrajzi összevetés során felmerült nehézségek valószínűleg messze nem a teljes problémakört jelentik, és ezen az sem 147
