Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)

Óbuda keresztény népessége és társadalma a 18. század végén, 1786–1789. Esettanulmány

A bevándorlások kiindulási pontja többirányú volt, és ami a legfeltűnőbb, hogy a születési helyek között alig akadt egy-kettő a környékbeli települések közül (például Vörösvár). Ugyanakkor ott találjuk több esetben Esztergomot, de főként olyan nehezen meghatározható helyeket, mint az „X uradalomból”, amely hol csak Esterházy, hol egyszerűen nádori jelzőt kapott, közelebbi helymeghatározás nélkül. Szerencsésebb helyzetben vagyunk a külföldről érkezőkkel. Néhány sziléziai illetőségű kivételével nagyjából fele-fele arányban „birodalmi” és (főként Felső-)ausztriai bevándorlókat jegyeztek fel. Ugyanezt erősítik meg a házassági anyakönyvekbe bejegyzett, már hivatkozott származási helyek is.

A társadalomtörténeti elemzés szempontjából talán a harmadik forrás a legfontosabb. Ez pedig a vizsgált korszakra vonatkozóan fennmaradt egyetlen dikális összeírás,5 amely az 1788/1789. adóév adatait tartalmazza. Helyenként kaparással végrehajtott javításai ellenére is teljesnek mondható, a háztartási és a vagyoni adatokra vonatkozó megbízhatóságáról csak később, talán a folyamatban lévő számítógépes elemzés alapján tudunk nyilatkozni. Annyi azonban hiányosságaként mindenképpen megjegyezhető, hogy foglalkozási adatokat egyáltalán nem tartalmaz, ellentétben az 1776/1777. évi összeírással.

A korabeli adózás rendszerének alapja a hadiadó (contributio) volt, amelyet „megfejeltek” az uradalmi (városokban ún. házi-) adóval, majd ezt az összeget leosztották ingatlan- és jövedelemfajtánként, haszonállatonként, egy külön elkészített kulcs szerint.

Az általunk használt összeírás rovásos formában tartalmazza az összeírt háztartásokról:

1. a háztartásfő nevét,

2. annak jogállását (jobbágy, házas zsellér, zsellér),6

3. a háztartásában élő további személyek (kiskorú fiú és lány, cseléd, szolga) számát,

4. az igás- és húsállatok (ökör, tehén, kecske stb.) számát,

5. az ingatlanokat adóosztályonként, illetve nagyság szerint (a házak 3, illetve szántók, rétek, szőlők 2-2 osztályba sorolva),

5 A dikális összeírások történetéről, változásairól bővebben ld. Bakács 1957.

6 Amint azt a későbbiekben látni fogjuk, a sematikus egyszerűsítések tévútra vezethetnek. ICovacsics József a jobbágyság elszegényedését és zsellérsorba süllyedését elemzi. Ld. Kovacsics 1996. 416. p. Ezt Óbudán nem tudjuk igazolni. Igaz, a településnek - fekvéséből és jellegéből következően - nem is kifejezetten mezőgazdaságból élő lakossága volt.

145