Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)

Óbuda keresztény népessége és társadalma a 18. század végén, 1786–1789. Esettanulmány

Az anyakönyvezés technikájáról meg kell jegyeznünk, hogy a maga korában példamutató, részletes és pontos, így a forrás demográfiai kutatás céljára is kiválóan használható, gazdag adatbázis. A vizsgálat egyaránt lehetőséget nyújthat az egyéni és a családi életutak rekonstruálására, a kis- és nagycsaládi kapcsolatok és ebből adódóan számos demográfiai-néprajzi, továbbá egyéb antropológiai kérdés felvázolására, megválaszolására. A bejegyzések elemzése alapján ugyanis feltűnően pontosnak mutatkoznak az anyakönyvek minden személyi kérdést, a rokonsági kapcsolatok megjelölését illetően, és ez azt mutatja, hogy átfogják az egész népességet. Az anyakönyvek leggyengébben kiértékelhető adatait a halálokok jelentik, amelyekre az elemzés során még külön visszatérünk.

A következő forrás egy ún. népmozgalmi nyilvántartás (connotatio),* 3 amelyet a józsefi rendeletek értelmében a helyi hatóságok vezettek, rögzítve abban minden adatot: születést, házasságot, halálozást, tehát az ún. anyakönyvi eseményeket éppúgy, mint a be- és kivándorlásokat, a cselédek, a szolgaszemélyzet és az iparos inasok és legények vándorlását. Sajnos azonban nem teljeskörű és megbízható ez a füzet, mivel a születések és halálozások mintegy harmada hiányzik belőle, a rögzített házasságok száma pedig, épphogy csak 15-20% körül mozog. így az anyakönyvi bejegyzések kérdésében csak másodlagos forrásként alkalmazható, esetlegesen a hiányos anyakönyvek adatainak kiegészítésére.

Az összeírás nyilvánvalóan utólagos, mert nem egyszerű, hanem a házszámok sorrendjén belüli időrendben tartalmazza az adatokat. Lehetséges, hogy időrendi feljegyzéseket rendeztek át a füzet felfektetésekor, de ennél sokkal valószínűbb, hogy az adatokat csak utólag, bemondás alapján rögzítették. A további adatok is az utólagos elkészítés mellett szólnak, hiszen csak ezzel magyarázható, hogy az eltávozottakkal való „számadás” csak másodlagos, azaz számuk lényegesen kisebb, mint a tényleges.

Előfordul viszont, hogy a házasulok közül a betelepülő fél származási helye csak ebben volt fellelhető, így az adatok egymásra vetítése során pontosabb kép vázolható fel az itt élőkről. Ugyanakkor látnunk kell azt is, miért találkozunk olyan kevés házassági bejegyzéssel: aki egyszer „betette a lábát” a városba a

Tekintettel az alacsony adatszámra, valamint arra, hogy nagyobb időkörben keverednek a bejegyzések, közel 50 év bejegyzéseiből kellene kiszűrni a vizsgálatunkhoz szükséges 20^10 adatot, ezek feldolgozását a jelen keretek között mellőztük, és vizsgálatunk későbbi, nagyobb időszakot felölelő részére hagytuk.

3 Budapest Főváros Levéltára (a továbbiakban: BFL) V.l.i. Óbuda mezőváros Tanácsának iratai. Népösszeírások. 1. köt. Népmozgalmi nyilvántartás, 1787-1788. A kötetben 1787. január 1-jétől 1788. március 4-ig találunk bejegyzéseket.

143