Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)
Buda város levéltára, 1686–1848. Félúton egy levéltári kalauz felé
A Kamarai Hivatal Az Adó- és az Alkamarási Hivatal tevékenységét a Kamarai Hivatal irányította és fogta egybe. Feladatköre egyrészt a két hivatal működésének felügyelete és ellenőrzése, a városi gazdálkodás kézbentartása, másrészt pedig a város és a Magyar Kamara közötti kontaktus közvetlen, illetve a kamarai biztosok útján megvalósított fenntartása. Néhány esetben azonban a városi jövedelmeket direkt a Kamarai Hivatal szedte be. Ilyenek voltak például a polgárdíjak, a malmok helyének kitűzéséért szedett ún. malomkaródíjak, illetőleg a városházi boltbérletek, és mindennemű bérleti szerződést is ők hagytak jóvá. A Kamarai Hivatal iratanyaga tehát — lényegében szinte hiánytalanul, az Adóhivatal és az Alkamarási Hivatal irataiban kereshető apró részletek nélkül - tükrözi a város közel 2 évszázadnyi gazdálkodását. Ennek megfelelően, itt őrzik többek között a hűtlen kezelés miatt elmozdított tisztviselők irathagyatékait is. 3. Az ingatlan-nyilvántartás A város sorrendben utolsóként megemlítendő nyilvántartó-hivatala a Telekhivatal volt. Már a kamarai igazgatás időszakában felfektették a legfontosabb nyilvántartásokat (urbáriumok, teleklevelek, -átírási jegyzőkönyvek stb.), amelyeket azután 1705-ben átadtak a város önálló hivatalának. A kamarai igazgatás időszakában keletkezett nyilvántartásokat ugyan nem vezették tovább, de az azokban szereplő adatokra - ahol lehetett - a későbbiek során mindig visszautaltak. A város belterületére vonatkozó legfontosabb új nyilvántartásokat a telekösszeírások (1709- től) és a telekátírási jegyzőkönyvek (1705-től) képezik. Míg az előbbi különböző időpontokban házanként vette sorra az ingatlanok birtokosait a birtok jellegének és nagyságának feltüntetésével, az utóbbi a tulajdonosváltozásokat regisztrálta. Az összeírások lényegében az egy adott birtokos tulajdonában lévő ingatlant tartalmazzák, házankénti sorrendben. Ne feledjük, még a reformkorban is - legalábbis Budán - a nyilvántartás szempontjából a kültelki ingatlanok a belterületi ház részei voltak, így lehet, hogy valaki olyan házhoz tartozó szőlő után fizetett adót, amely nem volt a tulajdona, sőt nem is lakott ott. Ezért az összeírások kutatása leginkább egy meghatározott ingatlanokra vonatkozóan könnyű, mutatók hiányában azonban gazdaság-, vagy társadalomtörténeti szempontból szinte lehetetlen. Ugyanekkor az átírásokról kétféle rendszerben is készült kimutatás: egyrészt 1772-től az egész városra kiterjedően (Fassions Protocoll), másrészt 1705-től városrészenként (Gewöhr Protocoll), és mindkettő időrendben. A kö117
