Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)
Buda város levéltára, 1686–1848. Félúton egy levéltári kalauz felé
központi iktatást. Az egységes, mindenre kiterjedő adminisztrációs nyilvántartás rendszere 25 éven át működött, majd áttértek a fontosabb feladatkörönkénti külön nyilvántartásra, amely az idők folyamán az újonnan létrehozott szakhivatalok levéltárának (irattárának) lett az alapja. A tanács központi irattára ettől kezdve már a mai értelemben vett iktatási rendszerrel dolgozott: az iktatott iratokat tematikusán egy ügyiratban gyűjtötték össze, amely a lezárást követően került levéltárba, az ún. levéltári szám alatt. Sajnos, a nyilvántartásokat kiselejtezték, és néhány év kivételével csak a levéltári segédletek maradtak fenn. Összeírások Már az egészen korai időkben is a városi magisztrátus feladatai közé tartozott például a lakosság teljes, vagy valamilyen megadott szempont - felekezeti vagy foglalkozás - szerinti összeírása, mégis új volt az 1803-ban elrendelt ún. nemtelenek (nem nemes lelkek, animae ignobiliae) teljes körét érintő összeírás, amely a maga módján a népszámlálások előzményének tekinthető, hiszen valamennyi, nem nemesi státusú lakosról háztartásonként rögzítették a legfontosabb adatokat (név, foglalkozás és „családi jogállás”, a vallás, valamint a helybenlakás ténye, továbbá a férfiak esetében még az életkor is). Miután az összeírás háztartásonként készült, a gyermekeket, a cselédeket és a szolgálókat és feltüntették. A háztartáshoz tartozónak tekintették a távol inaskodókat, tanulókat, valamint a katonákat is. Ezeket az összeírásokat elvben egészen 1830-ig készítették, ám az első évek után keletkezettek forrásértéke igencsak lecsökkent, mivel javarészt csak a változásokat vezették át az előző évi összeírásban, majd egyszerűen átmásolták azt, így adataik pontossága megkérdőjelezhető. Érdemes megjegyezni, hogy ugyanezt a „technikát” alkalmazták a később ismertetendő adóösszeírásoknál is. Ott azonban a hivatal pontatlansága, a polgár rovására történő tévedése esetén fel lehetett szólalni, míg a népösszeírásoknál a polgárságot az ilyen hibák a legkevésbé sem érdekelték. Ugyancsak a tanács végezte el az 1828. évi országos összeírás Buda városára háruló feladatait. Ezek után természetes, hogy a második - valójában első végrehajtott - magyarországi népszámlálást is a tanács bonyolította le. Sajnos, az 1851. évi összeírás adatai nem maradtak fenn, ugyanakkor szerencsénkre az 1857. évinek majdnem teljes összeírási ívanyagát megőrizték, úgyhogy Buda korabeli lakosságáról teljes képet tudunk felvázolni. Nyilvántartásokat készítettek ugyanakkor a város polgárairól, tisztségviselőiről, az engedéllyel rendelkező fuvarosokról éppúgy, mint az elítélt és fogvatartott rabokról és büntetésükről, az általuk végzett munkákról. A személyekre vonatkozó statisztikai célú források 111
