Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)
Buda város levéltára, 1686–1848. Félúton egy levéltári kalauz felé
közül ki kell emelnünk, hogy 1813 után szintén a tanács feladata volt az egyházaktól összegyűjteni az ún. anyakönyvi eseményekre vonatkozó kimutatásokat, amelyeket az Esztergomi Főegyházmegye összesített sematizmusaiban. Sajnos, ezen adatlapok egyelőre csak a kiadásokból ismerhetők, eredetijeik ez ideig nem kerültek elő. Feltétlenül kiemelendő még - más szempontú forrásértéke miatt is- az 1805-ben készített, ún. országgyűlési szállások jegyzőkönyvei elnevezésű kötetsorozat, amely városrészenként és házanként vette sorra az épületeket, és nyújt azokról részletes, helyiségenként! - utcai/udvari szoba, konyha, kamra stb.- kimutatást. Hagyatéki és gyámügyek A teendők mennyisége sem mindig volt azonos, és ezt jól példázza a hagyatéki ügyek intézésének „hivataltörténete” is. Már az 1703. évi városi privilégium előírta, hogy a magisztrátus feladatai közé tartozik a városban keletkezett hagyatékok hatósági felügyelete. Ezt - egyebek mellett - hosszú időn át egy tanácsnok látta el, majd a népességszám gyarapodásával önálló tisztségviselői, ún. árvagyámi állást (később nevezték árvaszámtartónak, árvaatyának is) létesítettek, amelynek viselője adminisztratív segítséggel (díjnok) kizárólag ezt a feladatot végezte, mígnem az 1760 körül felállított Árvahivatal átvette az árvák érdekeinek védelmével, a kirendelt gyámok elszámoltatásával kapcsolatos feladatokat. A tanács szerepe természetesen ezzel nem változott jelentősen, hiszen a lényeg - a visszamaradt vagyon felleltározása, az örökösök közötti kisebb viták elsimítása - továbbra is az ő kezükben maradt, csupán a vagyonkezelés adminisztratív ellenőrzése került máshová, de az ő felügyeletük mellett, és a városi hivatalszervezet részeként. A tanácsi iratanyagnak egyébként egyik legfontosabb része a hagyatékokkal foglalkozik. Ezek alapján a városlakók életkörülményeinek, vagyoni viszonyainak, szokásainak, jövedelmeinek egy igen pontos képe rajzolható meg, szisztematikus kutatás esetén pedig ezek időbeli változásai is jól nyomonkövethetők. A városi levéltár rendezése során, 1696-tól külön kezelték a végrendeleteket, valamint azon ügyek iratait, melyeknél hagyatéki eljárás lefolytatására is sor került. Ráadásul azokat ez utóbbi esetben is két sorozatban helyezték el: egyrészt a leltárak (inventaria, 1708-tól), másrészt az árvairatok (acta pupillaria, 1753-tól) gyűjteményeiben. Utóbbiba kiemelve azokat az ügyeket, ahol a városnak mint gyámhatóságnak is el kell járnia. E sorozatban felleltározott vagyonok kezelését, illetve kezelésének ellenőrzését a már emlitett Árvahivatal végezte, amelynek létszáma a 19. század elején 3 fő volt (árvaatya, ellenőr, írnok). 112
