Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)
Buda város levéltára, 1686–1848. Félúton egy levéltári kalauz felé
között nem voltak elintézhetőek vagy megnyugtató módon lezárhatóak, illetőleg a felettes hatóságok rendelkezései tettek pontot az adott ügy végére. Felettes hatóságok A Királyi Kancellária főként az országos jellegű ügyekben járt el. így példának okáért az adókivetések és -mentesítések, a katonai ellátások, nagyobb polgárhagyatékok kérdéseiben, míg a Magyar Kamara a városi gazdálkodás és haszonvételek felügyeletét látta el. Az iratsorozatok egyik legfeltártabb, ezért legismertebb része a helytartótanácsi iratanyag. Lakossági panaszok, főként céh- és más iparügyekben a szegénygondozás, a katonai beszállásolás, az egészség- és oktatásügy felügyelete tartoztak hatáskörükbe, tehát a legszélesebb mértékben és formában a városi élet szervezése. Az iparosok céhfelvételi ügyeire vonatkozik az anyag egy jelentős része. A céhek mesterfelvételi létszámkorlátozása a 18. század második felétől fokozatosan megszűnt, az iparosok azonban - saját érdekük védelmében, gyakran indokolatlanul is - igyekeztek megakadályozni újabb mesterek belépését, azaz a korábbi bizonyítványokat gyakran hiányosnak mondva vagy más ürüggyel utasították el a felvételi kérelmeket. Ilyenkor azután a városi tanács vagy annak közvetítésével a Helytartótanács rendeletben teremtett rendet, és kötelezte a céhet a felvételre, azaz az iparengedély kiadására. 1813 után az ilyen vitás esetekben a tanács is adhatott működési engedélyt. A városnál keletkezett, illetve lezárt 17- 18. századi céhes iratok külön gyűjteményt képeznek (acta caehalia). A tanács iratanyagának túlnyomó részét mégiscsak a saját hatáskörében készített iratanyag tette ki, és ennek sokrétűsége, szerteágazó volta gyakorlatilag e 2 évszázad alatt alig változott. E hivatal irányította a város mindazon területeit, amelyeket a korszak során „irányítandónak” véltek: a letelepedéstől, a polgárjog megszerzésétől kezdve a foglalkoztatás megszervezésén keresztül egészen az elhunytak vagyona feletti hatósági gyámságig. A feladatok persze nem mindig voltak egyenletesek, a szabad királyi városi privilégiumhoz a „felettes hatóságok” ideig-óráig újabb feladatok elvégzését is előírhatták. A Pscherer-féle levéltárrendezés során az addig keletkezett iratokat időrend, esetleg „nem szoros ABC-rend” szerint rendezték, így azok ennek alapján kutathatók. Az alfabetikus rendet a személyi és testületi vonatkozású iratanyagoknál követték, míg a szoros értelemben vett igazgatási jellegű anyagoknál az időrend volt a meghatározó, és lényegében ezt folytatták egészen a II. József nevéhez kötött, 1786-ban bevezetett igazgatási reformig. 1786-tól a városi (tanácsi) adminisztráció egységes rendszerben működött, és ekkor vezették be a tanácsnál a 110
