Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)
A Fővárosi Levéltárban folyó levéltári, tervtári és könyvtári kutatások. A főváros történetének kutatási forráshelyei
Ez a gyűjtemény igen sok problémát okoz a kutatóknak. Az első és talán kisebbjelentőségű, hogy számos 1873 előtti ügyirat maradt náluk, közöttük például a pesti Vigadó meg nem valósult tervei. Ezek levéltári őrzése mindenképpen indokolt volna, átadásukat azonban nem sikerült elérni. További problémát jelent, hogy a tervtári anyag itt más őrzési rendszerben van, kiszakítva eredeti, hivatali adminisztrációs környezetéből: a helyrajzi szám szerint kutatható, függetlenül a tervek keletkezési idejétől. Ez látszólag sokkal könnyebb hozzáférést biztosít, de a későbbiekben, az esetleges levéltári őrzésre kerüléskor azonban szinte megoldhatatlan feladatokat és követelményeket támaszt a történeti hozzáférés biztosítása. Valószínű, erre már sohasem kerül sor. Most igen komoly feladat előtt állnak a kutatók a levéltárban őrzött építési iratok és a hozzájuk tartozó tervek külön gyűjteményben történő kezelése miatt. Ezzel azonban még nem merült ki az építészeti források őrzésének problémaköre. Az 1920-as évek elején, még a Polgármesteri Tervtártól és az akkor még nem ennyire különválasztott Fővárosi Levéltártól, számos múlt századi tervrajzot vett át a Fővárosi Múzeum (ma: Budapesti Történeti Múzeum), amelyeket dekoratív voltuk miatt jól fel lehetett használni kiállítások rendezéséhez. Ennek az anyagnak a rendje megbomlott, és igazán használható segédlet híján komoly feladatot jelent egy-egy konkrét terv felkutatása. Emellett miután a három gyűjtemény között semminemű munkakapcsolat hivatalosan nincs, így még a levéltár és a múzeum tudományos igényű feldolgozása is eltér egymástól. A Magasépítési Tervtárban ilyen munka nem folyik, emellett pedig számos egyéb, többek között állagvédelmi feladatot sem látnak el. Mindezek a feltételek gyakran komoly nehézséget, fejtörést okoznak a gyakorlott, műemlékvédelemmel foglalkozó kutatók számára. Ugyanakkor szót kell ejtenünk arról is, hogy a gyűjtemények munkatársainak is sok gondot jelent ez a helyzet, különösen, ha belegondolunk, hogy nemcsak tudományos kutatók foglalkoznak ilyen kérdésekkel. Az elmúlt esztendők folyamán például igen nagy megterhelést jelentett a Magyar Televízió vegyes érzelmekkel fogadott, nemes célú, de jogosan bírálható eszközökkel dolgozó sorozata, Ráday Mihály városvédő műsora. Fentiek után azt hiszem, nem kell külön ecsetelni, mit jelentett az, amikor a TV megbízólevelével megjelent a levéltárban egy nyugdíjas, vagy diák azzal, hogy a neki kiadott ház dokumentációját kéri. Ritka kivétellel el is álltak szándékuktól, amikor megtudták, mit jelent egy ilyen dokumentáció összeállítása, hiszen ők azt hitték, készen megkapják tőlünk az összes, az adott épületre vonatkozó információt. A megbízottak kis része pedig akkor morzsolódott le, amikor kiderült, hogy a múlt századi német nyelvű, gót betűs kézirat olvasása nem olyan feladat, 10
