Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)

A Fővárosi Levéltárban folyó levéltári, tervtári és könyvtári kutatások. A főváros történetének kutatási forráshelyei

mint amelyre régi, iskolás idejéből emlékezik. Végül is alig néhány ember volt, aki kitartóan, időt és energiát nem kímélve elvégezte ezt a munkát. Ha belegondolunk, hogy ilyen feladatot a TV a teljes Népköztársaság útjára (ma: Andrássy út), valamint a Terézváros egy jelentős területére vonatkozóan végeztetett, s hogy majd minden második-harmadik ház ügyében hozzánk fordultak segítséget kérve, az arány igen rossz.

Nem hallgathatjuk azonban el, hogy ezek, a minden korosztályt képviselő emberek eredetileg nem kutatásra, hanem az épületek fényképezésére jelentkeztek, és csak a megbízólevélből derült ki a komoly feladat: gyűjtsék össze a házra, annak történetére, régi lakóira vonatkozó írásos és szájhagyományban élő információkat is.

így pedig már nem csodálkozhatunk azon, hogy milyen kevesen vállalkoztak a kutatásra. A jövőre nézve pedig újabb kérdést vet fel a műsor, mivel a teljes, így összegyűjtött fénykép- és - nagyon vegyes színvonalú, kétes értékű - írásos anyagot a TV a Történeti Múzeumnak ajánlotta fel, ott kerül archiválásra. Túlmenően azon a kérdésen, hogy ezt az írásos anyagot szakmailag előzetesen lektorálni, és a felesleges, a későbbiekben megtévesztőnek ható írásos adatokat selejtezni kellene, elmondhatjuk, hogy gazdaságunk egyik jelképe lesz a fővárost különböző időpontokban megörökítő fényképsorozatok története. A századfordulón a Klösz György Grafikai Müintézet Rt. hatalmas, az akkori viszonyok szerint is jelentős fényképanyagot készített a korabeli fővárosról, amelyet levéltárunk őriz. Ugyanakkor a mai állapotok egy másik közgyűjteményben lesznek kutathatók - mondjuk 30 év múlva. A kettő összehasonlítására pedig szinte semmi lehetőség sem lesz.

Áttérve hozzászólásom másik részére, s közelebb jutva konferenciánk tárgyához is, nézzük meg, hogyan fest ez az együttműködés, illetve gyűjteményi tagoltság a könyvtárak vonatkozásában. A könyvtári hálózat ismeretében nem kell külön említeni, hogy a levéltár és a múzeum önálló szakkönyvtárral rendelkezik. Sajnos, az utóbbi anyagáról közelebbi ismereteim nincsenek, így erről - azon túlmenően, hogy ezek között nincs semminemű együttműködés - ne ejtsünk szót.

Van azonban fővárosunknak egy saját helytörténeti könyvtári gyűjteménye is, amely a szakma jelentős részének sok gondot okoz. Ez a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye. Önkényesen kiemelek néhányat azon gyűjtőköri területekből, amelyekkel a könyv- és sajtóanyagon kívül foglalkoznak: fényképek, térképek, személyi hagyatékok. Ha most hozzáteszem, hogy mindhárom dokumentumfajta gyűjtésével foglalkozik a másik két intézmény is, mindjárt a problémakör közepén érezhetjük magunkat. Mindhárom intézmény ugyanis saját gyűjtőkörére figyelemmel szerzi be ezeket a dokumentum-típusokat, gyakorlatiII