Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)
Buda város levéltára, 1686–1848. Félúton egy levéltári kalauz felé
BUDA VÁROS LEVÉLTÁRA, 1686-1848 FÉLÚTON EGY LEVÉLTÁRI KALAUZ FELÉ* A török uralom után Buda város - akárcsak Pest és számos más, régebbi szabad királyi város - évtizedekre a Kamara tulajdonába került, és a városi jogosítványokat is csak nehezen tudta visszaszerezni. Addig is a város vezetése intézte a belső ügyeket és gyakorolta a községi bíráskodást, valamint végrehajtotta a kamarai adminisztráció utasításait az 1687 óta rendszeresen megválasztott polgármester vezetésével. Jellemző a korabeli viszonyokra, hogy Pest és Buda 1703-ban visz- szanyerte szabad királyi városi privilégiumát, de ennek is csak lassan tudtak érvényt szerezni, mert bár szabadalmát 1705-től a polgárság már gyakorolta, azokat csak az 1715:37. törvénycikkely erősítette meg. A város népességének növekedése folyamatosan az igazgatási feladatkörök differenciálódását, majd a hivatalok önállósulását eredményezte. Ehhez képest már csak csekély dolognak tűnnek az igazgatási rendszerben bekövetkezett két nagyobb változási időszak II. József és a Bach-rendszer - alatt végrehajtott reformok. Az előbbiek inkább csak az iktatás, nyilvántartás rendszerét, így számunkra a kutathatóságot változtatták meg, míg az 1850 utáni változások mélyebbre hatolóak voltak. Buda város helytörténete szempontjából egy sajátos kettős viszony jelenik meg a forrásokban. Míg ugyanis a szabad királyi és a mezővárosok igazgatásának dokumentumai a helyi (tanácsi) iratgyüjteményen kívül legfeljebb az uradalmi (vármegyei) levéltárban kereshetők, addig Buda - kiemelt (fő)városi szerepköre következtében - az országos és helyi igazgatási szervek egyfajta „kettős” igazgatási rendszerében élt. A városi önkormányzat visszaszerzését követően itt székeltek az országos igazgatási, gazdasági és jogszolgáltatási hivatalok (Helytartótanács, Magyar Kamara, Hétszemélyes Tábla, sőt itt őrizték a tárnoki városok levéltárát is), és nem utolsósorban a hadsereg állandó jelenléte is befolyásolta a mindennapi életet. E kettősség ténylegesen csak a 18. század vége felé kezdett megszűnni, amelynek első lépéseként értékelhető, hogy a vároldalban lévő, főként vízivárosi területre eső, ún. erődítési telkek (Glacis Gründe) parcellázásra kerültek, majd a katonai hatóságok nyilvántartásukat is átadták a városnak. A Budapest Főváros Levéltára levéltárismertetője részére készített dolgozat átdolgozott, bővített változata. Készült a Fővárosi Kulturális Alap támogatásával. A szerző külön köszönetét mond Kellner Judit és Horváth András levéltáros munkatársainak, hogy a dolgozat megírásában segítségére voltak. - Rövidített változata 1997-ben jelent meg. Ld.: Kenyeres-Sípos 1997. 107
