Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)

Rendszerváltások: a 20. század második fele - Az államosítástól a privatizációig. Egy magyar bank útja a 20. század második felében

Az államosítástól a privatizációig. Egy magyar bank útja a 20. század...

381

sajátításának joga (usus fructus), a vagyontárgy formájának és tartalmának megváltoztatására irányuló jog (abusus), és az előbbi jogok eligenítésére vonatkozó megegyezés joga?4 (Az elidegenítés joga egészen a privatizációig fel sem vetődhetett, ami arra utal, hogy a kizárólagos állami tulajdonnak önmagában megvannak a maga korlátái.)5

A Kiilkerbank alapító részvényesei (1950)

1. táblázat

Nikex

9

Technoimpex

8

Agrimpex

12

Terimpex

11

Metallimpex

15

Elektroimpex

5

Ferunion

3

Chemolimpex

7

Lignimpex

10

Külforgalmi

15

Bőr, szőrme

5

Ossz.

100

Formailag a részvényesek a külkereskedelmi vállalatok voltak. Míg a - valójában nem működő - Bankigazgatóság elnökét a KKM adta, a tagok többsége az MNB-ből került ki. A részvénytőke befizetője és a nyereség egészének elvonója azonban a Pénzügyminisztérium volt, s az operatív vezetést is a PM delgálta. Ebben a kezdeti időszakban a PM az MNB-t igyekezett maga alá gyűrni, s csak a devizamonopólium középszintű leosztása révén jutott az MNB Devizaigazgatóság (Dig) gyakorlati hatalomhoz. Az MNB fokozatos emancipálódásával azután az 50-es évek közepén az MNB mindinkább érvényesítette befolyását, s 1956 szeptemberében a KKB vezetőjének kijelölési joga is az MNB kezébe került. Téglás 1955-ös halála után nem is neveztek ki új ügyvezető igazgatót, a vállalatot gyakorlatilag a Dig irányította, úgy, hogy helyettes ügyvezetőket (dr. Morenberger Egon, Hermann Mihály) bíztak meg a helyi irányítással. Az új helyzetnek megfelelően az 1957. május 20-ra datált közgyűlésen az igazgatóság létszámát felemelték, 3 fő az MNB-ből, 2 a KKM-ből, 2 a PM-ből, és 2 külkervállalati

4 PEJOVICS, 1992. 18.

5 A köztulajdon kirekesztő jellegének és átruházhatatlanságának problémája a tranzakciós költségek tanában fontos helyet foglal el. Az elméleti kérdések első vázlatos felvetésére lásd SZAKADÁT, 1991. 165-166.