Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Rendszerváltások: a 20. század második fele - Az államosítástól a privatizációig. Egy magyar bank útja a 20. század második felében
382 Rendszerváltások: a 20. század második fele vezérigazgató kapott helyet benne (Agrimpex, Metallimpex). Az Igazgatóság elnöke pedig az MNB Dig vezetője (Fodor András) lett.6 A fennhatóságért folytatott rivalizálásból sajátos „háromszög”-történet kerekedett ki, amelynek új elvi alapon történő szabályozására 1959-60-ban hosszas egyezkedés után került sor. Ezúttal a KKM szeretett volna egy saját bankot, ahova a KKM ún. Kompenzációs osztályát átviheti, és amelyen keresztül meghatározott kereten (20 millió forinton) belül önállóan bonyolíthat ún. konstrukciós ügyleteket. A Bank felügyeleti joga a Pénzügyminisztériumhoz került vissza. Élére a PM önálló vezérigazgatót nevezett ki (Gál L. Endrét, aki a KKM vezető munkatársa volt), a létrehozott 11 fős Igazgatóság elnöke pedig az a Baczoni Jenő lett (KKM miniszterhelyettes), aki annak idején még PM osztályvezetőként az egész bank tervét kidolgozta. Az Igazgatóságnak a KKM aktív szerepet szánt, havi rendszerességgel üléseket tartott kívánatosnak (amit sem a PM, sem az MNB nem igazán akart), s abba nagyjából egyenlő arányban kerültek a PM-KKM-MNB háromszög tagjai mellett a Külkerbank menedzsmentjének képviselői is: a vezérigazgató mellett a KKM Kompenzációs osztályának vezetőjéből vezérigazgató-helyettessé előlépett Arató Ferencen kívül az eddigi helyettes ügyvezető, Hermann Mihály is. Az Igazgatóság azonban döntéseit csak egyhangúan hozhatta, ami gyakorlatilag megbénította a nagyon szofisztikusnak kitalált (a KKB menedzsmentjét is beszámítva immár négyszögü) alakzatot, s egyre ritkábban ülésezett. A tárcaközi villongások hátterében egyfelől egy klaszikus információs probléma állt: a PM eredetileg lemondott a konstrukciós ügyletek mögött meghúzódó árumozgások vizsgálatáról, kiélezett devizahelyzeti időszakokban (amelyek a tervgazdasági ciklikusság szükségszerű velejárói voltak) azonban megtagadta a finanszírozást.7 A különböző szervek egymás kártyáiba sem láttak bele: a devizamozgások nyomonkövetésében az MNB, az árumozgások tekintetében a KKM volt az információk birtokában. Másfelől a KKM azzal vádolta az MNB-t, hogy a konstrukciós forgalom devizális szempontú növelését akár a haszon csökkenése árán is preferálja. Pedig kereskedelempolitikai szempontból nem minősült helyesnek az overdraftok állandó kihasználása.8 Az MKB operatív vezetése mégsem volt igazán érdekelt a felemás helyzet felszámolásában, hiszen az adott körülmények között felértékelődött a menedzsment szerepe, s ez annak 6 MOL XIX - L - 1 - k. PM Nemzetközi kapcsolatok 484. d. 7 A külkereskedelmi hitelek tekintetében „folyamatos harc bontakozott ki a Pénzügyminisztériummal. A PÜM ugyanis ellenezte a fejlődő országokkal való kereskedelemfejlesztésit] a politikai és gazdasági kockázatok miatt; ellenezte a devizális hitelek nyújtását devizális helyzetünk és a kedvezőtlen kamatok miatt és ugyancsak a kockázat miatt. így azután minden egyes vállalati és állami hitel jóváhagyásába bele akart szólni és ez a beleszólás végtelen akadékoskodássá vált. Nagy küzdelembe került, amíg - a Gazdasági Bizottság és különösen Fock elvtárs segítségével - elértük, hogy éves hitelkereteket hagyott jóvá az Országos Tervhivatal, amelyeken belül meghatározott irányelvek szerint elég messzemenő szabadsággal dönthettünk.” Baczoni Jenő emlékiratai. Kézirat. 127. (Ezúton köszönöm fiának, Baczoni Gábornak, hogy e nyolcvasan évek elején készült naplóba betekintést nyerhettem.) 8 MOL XIX - L - 1 - k. PM Nemzetközi kapcsolatok 484. d. (1963. március 15.)
