Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Nemzetközi hálózatok - A Rothschild-konzorcium, a Magyar Általános Hitelbank és a magyar államadósság (1873–1914)
334 Nemzetközi hálózatok ság eddig elkerülte a kutatók figyelmét. Az egyik: Fellner 1892 előttre százalékosan nem részletezte a megosztást, ami arra utal, hogy a valutastabilizáció előtti időszaknál nem tartotta „teljes értékűnek” az adatokat. A másik gond ezzel az adatsorral, hogy két olyan év van az 1892 előtti korszakban, amikor címletenként (és valutanemenként) ismerjük a szelvénybeváltás adatait (1886, 1890), ám ezek a címletenkénti számsorok köszönő viszonyban sincsenek a Fellner által közölt megoszlással. Az már csak hab a tortán, hogy a Fellner-féle adatok a századelőn sem igazolják vissza a hazai befektetők államadósságban való dominánssá válásáról alkotott tézist. Az alábbiakban a magyar államadósság és a magyar pénzügyminisztérium adataiból kiindulva az államosítás révén a Magyar Országos Levéltárba került Magyar Általános Hitelbank anyaga mellett a londoni, párizsi és bécsi Rothschild levéltárak iratai segítségével próbáljuk a magyar államadósság és a nemzetközi pénz- és tőkepiaci szereplők szerződéses és piaci együttműködését bemutatni. A pénzügyminisztérium szelvénybeváltási adataira épülő gazdaságtörténeti tézisek mögé pillantva a kibocsátás előkészítésének és lebonyolításának folyamatát rekonstruáljuk a mikroszint banki és konzorciumi kimutatásai alapján, hogy aztán címletenként jussunk vissza a szelvénybeváltás aggregált statisztikáihoz. Vagyis, ha úgy tetszik, először az ex post adatoktól haladunk az ex ante megközelítésig, majd léptékváltással újra visszatérünk a makroszinthez. Vizsgáljuk meg, milyen tézis fogalmazható meg a magyar államadósság alakulásáról, ha a szerződéses kapcsolatokat és a piaci mozgásokat mikroszinten, a konzorciumot alkotó bankok és bankárok látószögéből is megvizsgáljuk. A szerződéses kapcsolatok rendszere A különböző aktorok között szőtt háló sokszálú, bonyolult szerződéses kapcsolatokból, és eltérő időtartamú, s tartalmú megállapodásokból állt össze. 1. A Creditanstalt és a Hitelbank kartellje A Creditanstalt 1857-ben létesített pesti fiókja és az 1867 augusztusában megalakított Magyar Általános Hitelbank párhuzamosan üzemelt 1870 végéig. 1870 decemberében került sor közöttük kartell-megállapodás megkötésére.3 A megállapodás lényege az volt, hogy a Creditanstalt megszüntette pesti fiókját, csendestársként 3 millió forinttal beszállt a Hitelbanknak a pesti fiók alapján létesítendő bank- és áruosztályába (ez tulajdonképpen megfelelt a fiók korábbi éves dotációja összegének). Ennek fejében — mind3 A korai kartellmegállapodás úgy látszik nem illett bele a monopolkapitalizmusról alkotott marxista felfogásba, mert bár a kortársak tudtak róla, a gazdaságtörténet-írásban csak Ránki György kései tanulmánya hívta fel rá a figyelmet. RÁNKI, 1983. A viszony átfogó elemzését KÖVÉR, Osztrák Credit, 2005. 5. Lásd ebben a kötetben is.
