Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Nemzetközi hálózatok - Osztrák credit – magyar hitel. Az Osztrák Creditanstalt és a Magyar Általános Hitelbank kartellje (1871–1900)
326 Nemzetközi hálózatok és a Bodencreditanstalttal együtt a szavazatok abszolút többségét ekkor is magukénak mondhatták.) Bár a CA intézményi letéti arány időnként felére csökkent (1895- ről 1896-ra: 12 000-ről 6000-re), ezt rugalmasan ellensúlyozta a CA-igazgatók 4000 körülire duzzadó létété (1895-ről 1896-ra: 1100-ról 4100-ra). A visszaeső menedzseri deponálást - 1901-ben például Mauthner Gusztáv távollétét (850 db)-simán egalizálta az 1900 óta ismét tízezres nagyságrendre duzzadó intézményi letét, de a Mauthner halála (1902. május 19.) utáni végleges elmaradását 1902-ről 1903 tavaszára azonnal pótolta igazgatótársa, Julius Blum („Blum pasa”) éppen duplájára ugrott létété (800 darabról 1600-ra). Összefoglalásul tehát azt állapíthatjuk meg, hogy bár az összes részvény tényleges elhelyezkedésére a letétek alapján nem következethetünk (az értékpapírok durván kétharmada általában a századfordulón sem lett deponálva), a közgyűlésen képviselt részvényesek között a Rothschild-Creditanstalt-Bodencreditanstalt konzorcium tagjai együttesen a századfordulón jóval nagyobb súlyt képviseltek, mint mondjuk az 1876 előtti korlátozott szavazati jog körülményei között, közvetlenül az alapítás után. A részvények egy meghatározott pakettjét a majoritásért birtokolni, közben a kínálkozó árfolyamnyereséget egy bizonyos hányad értékesítése révén realizálni, jól egyeztethetőnek tűnt. A deponálok összetételének alakulása alapján az alaptőke emelései nem az ún. csendes többséget, hanem a nagyrészvényesek súlyát gyarapították. Ez annál is inkább érdekesnek tűnhet, mert a Hitelbank vezetőinek tematizálásában a századfordulón épp a bank önállósításának megteremtése állott a diskurzus (és a hangoztatott törekvések) középpontjában. A részvénybirtoklás kérdését - mintegy ellenpróba gyanánt - ebből a szempontból is fel lehet vetni: feltűnt-e a részvényletevők között valamelyik számottevő „hazai” pénzügyi csoport, amely a bank önállósodását a honi befektetők oldaláról reprezentálná? Már az alapítás körüli részvénymegoszlás jelezte, hogy a Hitelbank alakulásakor a magyarországi jegyzések nem játszottak számottevő szerepet. A részvényletevők névjegyzékét nyomon követve sem találunk kiugró cégeket és tételeket. 1874-től ugyan megjelent a listán a Wahrmann és fia magánbankház (nyilván azután, hogy a cégfőnök a válság miatt kivált az Angol-Magyar Bank igazgatóságból), de némi átmeneti emelkedés után (1877: 340) 1878-tól 240 darabon stabilizálta letétét (befektetését?). Mivel a kéziratos listák a hetvenes évek második felében azt is feltüntették, hogy a delikvens hol helyezte el a közgyűlésre bemutatott részvényeit, Wahrmann Mórról a hetvenes években az is tudható, hogy részvényeit nem Pesten, hanem Bécsben, a Creditanstaltnál deponálta.33 Ez nem volt egyedi megoldás: a MÁH igazgatótanácsi tagjának, Kochmeister Frigyesnek például 1876-ban 50 db Pesten volt letéve, 100 db viszont Bécsben. Ennek 33 BFL VII.2.e MAH Cg 1163 (Okm. 9.)
