Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Nemzetközi hálózatok - Osztrák credit – magyar hitel. Az Osztrák Creditanstalt és a Magyar Általános Hitelbank kartellje (1871–1900)
322 Nemzetközi hálózatok egyes esetekben láthatóan mérvadónak tűnik, máskor viszont teljességgel félrevezető. Ha ugyanis nemcsak az intézményi letétest, hanem a CA egész menedzseri garnitúráját (a vezető tisztviselőkkel egyetemben) figyelembe vesszük, láthatóvá válik, hogy például 1870 végén a CA menedzsmentje az ugyanakkor az értékpapírtárcában kimutatott mennyiségnek is sokszorosát deponálta a rendkívüli közgyűlésre: a CA intézményi létété 1000 db volt, lovag Wiener Ede akkori alelnök egymagában ugyanennyit tett le, az elnöktől kezdve az igazgatótanácsosokon keresztül egészen a főpénztárosokig és a könyvelés osztályvezetőiig szinte minden főtisztviselő 200 darabbal tűnik fel a listán, ami összesen 9200 darabot jelentett. Az 1871-től 1873-ig tartott rendes közgyűléseken ilyen még egyszer nem fordult elő, jóllehet az igazgatótanácsosok által letett mennyiség végig jócskán meghaladta a CA hivatalos intézményi letétét. S miközben az 1873 végi tárca és az 1874 tavaszi letét egyaránt 725 darabot mutatott ki, az akkor már elnökké avanzsáló Wiener Ede lovag április 11-re egymagában 3050 darabot deponált az összesen 3800 darabot kitevő menedzseri letétből. A kiugró letét ellenére hozzá kell tennünk, hogy ez a korai időszak mégsem „a részvényesek demokráciájának” fénykora. Mindössze arról volt szó, hogy a Hitelbank alapszabálya korlátozta az részvénymennyiség után gyakorolható szavazatjogot: senki sem rendelkezhetett többel 10 szavazatnál. Ebből a szempontból mind az 1000, mind a 3050 darabos letétnek csak a szimbolikus hatalom reprezentálása lehetett a jelentése és jelentősége, ugyanis a 200 részvénnyel járó 10 szavazatnál többhöz senki sem juthatott. (Természetesen a részvények után osztalék is járt, ami elég magas volt az első években: a Hitelbank még 1873-ra is tetemes dividendát osztott.) Mindez lényegesen megváltozott 1876-tól kezdve, amikor a szavazati jog maximálását eltörölték: így azután a CA-elnök Wiener Ede 1876-1878 tavaszi 5050 darabos lététéi 1877-től már valóban domináns szavazati tényezőként érvényesülhettek (252 szavazat).28 1878-ban egyébként a Rothschild S. M. cég is egymagában 5900 részvényt helyezett letétbe (295 szavazat). Az 1878-as közgyűlésre összesen letett 20 130 db részvény után járó 996 szavazatból tehát egymagában a bécsi Rothschild csaknem 30%-al, de a CA-elnök Wiener Ede is több mint 25%-kal részesedett, ami már az abszolút többséghez is elegendő lehetett. A letett részvények és az utánuk járó szavazatok alapján vonta le a Hitelbank történetének szerzője azt a következtetést: „...egyértelmű, hogy a Rothschildok döntő szerepe a MÁH irányításában és felügyeletében már e korai időszakban is fennállott. A későbbi években, amikor az egy-egy részvényes által leadható szavazatokat az alapszabály már nem korlátozta, a letett részvények darabszáma már közvetlenül is eligazít.”29 Mielőtt azonban elhamar28 BFL VII.2.e Cégbíróság. MÁH Cg ! 163 (Okm. 9.) 29 TALLÓS, 1995. 62. Aligha véletlen, hogy a szerző véleménye alátámasztásául itt az 1877-1878-as részvényletéteket, majd az 1898-as közgyűlést hozza példaként. Egy következő fejezetben visszatér a kérdésre, s szintén kiragadott évekről hoz ugyanennek a tézisnek a bizonyítására, egy hibás fejlécű táblázatban, névleg a Rothschildok és a Bodencredit-Anstalt lététéit összesítő adatokat. Uo. 144. Ezek után meglehetősen érthetetlen és teljesen megalapozatlan a kijelentés: „A MÁH részvényeinek többsége
