Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Nemzetközi hálózatok - Osztrák credit – magyar hitel. Az Osztrák Creditanstalt és a Magyar Általános Hitelbank kartellje (1871–1900)
314 Nemzetközi hálózatok A Hitelbank már a következő évben vissza is fizette a CA tőkebetétét (lényegében a hosszú idő után ismét felemelt alaptőke bevételét használta fel erre), s már 1892-ben is csak 25%-ot adott át a bank- és áruosztály nyereségéből a Creditanstaltnak. Ami az igazgatótanácsosi helyeket illeti, ott is eleget tettek a módosított szerződés paragrafusainak, bár az a két tanácsos, aki a CA nomináltja volt 1890 előtt, 1891 után is benne maradt a testületben. Igaz, ezt semmilyen formális szerződés nem írta elő, mint ahogy azt sem, hogy Pallavicini Ede, a Hitelbank vezérigazgatója, 1890-től maga is igazgatótanácsosként bukkant fel a Creditanstalt megfelelő testületében.16 Öt évvel később a participációs kötelezettséget módosították: a CA és a MÁH is csak másfél milliós (tehát ugyanannyi!) nettó saját részesedés esetén volt köteles a másikat üzleti porcióhoz juttatni, akkor viszont 3:10 arányban, természetesen a CA javára. A folyó üzletben immár 3 millió forintra emelkedett a jegybanki kamatlábon igénybevehető felső határ, miközben a továbbra is két és fél milliós elfogadványi hitelkereten belül az üzlet províziómentessé vált. Legközelebb 1900 elején került sor a CA-val fennálló szerződés módosítására, ezt ráadásul már a folyó esztendőre, tehát magára 1900-ra is kiterjesztették. A szerződéssel kapcsolatos dilemmát az igazgatóság jelentése igyekezett árnyaltan megfogalmazni: „...most azon kérdés előtt állottunk, hogy azt meghosszabbítsuk-e vagy felmondjuk. Úgy az ország viszonyaiban, mint intézetünknél beállott fejlődés azon kötelezettséget hárította reánk, hogy a velünk szoros barátságban álló bécsi intézet irányában kettős szempontból szabályozzuk viszonyunkat. Egyrészről nem látszott már megengedhetőnek, hogy intézetünk nagy osztályait, melyek egész folyó üzletünket felkarolják, nem kizárólag részvényeseink számlájára vezessük, és a bécsi hitelintézetet szerződésszerűen megillető részesítése által egész bankszerű tevékenységünknek tovább is olyan látszata legyen, mely intézetünk önállósága megítélésénél téves magyarázatokra okot szolgáltasson. Másrészről szándékunk, de kötelességünk is volt oda törekedni, hogy benső viszonyunk a bécsi hitelintézettel, mely jó és rossz időkben egyaránt hű barátunknak bizonyult, fentartassék [sic!] és a szoros összetartás ezen nagyrabecsült intézettel a jövőre is biztosíttassék.”17 A szerződésmódosítás legfőbb hozadékaként - „az összes többi kölcsönösen megállapított szerződésszerű határozmányoknak fentartása mellett” - a „százalékos részesítés teljesen elejtetett s e helyett egy ... a bécsi hitelintézetnek a folyó üzlet ellátásáért fizetendő megfelelő jutalékátalány lett megállapítva.” Megszűnt tehát a CA - ekkor már csak 25%-os - nyereségrészesedése. A fizetendő jutalékátalányt (amelynek összege 1900-ra 340 000 K-ban lett megállapítva, bár erről a kinyomtatott igazgatósági jelentés hallgatott) az Osztrák Hitelintézet egyfajta kártalanításként interpretálta, s az egész szerződés kapcsán azt hangsúlyozta, hogy ezáltal 16 Compass Leonhardt, 1892.81. 17 Az igazgatóság jelentése a napirend 6. pontjához. A MÁH igazgatóságának üzleti jelentése az 1899. jan. 1. — dec. 31. közötti üzletév eredményeiről az 1900. március 19-i közgyűlésnek.
